Valcsa olvasónaplója

"Coriolanus meglátta élete első fecsegőposzátáját, és első látásra gyűlölte."

"A ​becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül."

Sorozatrész: Az éhezők viadala # kiegészítő kötet [előzmény, de megéri inkább a trilógia után elolvasni; egyébként önmagában is olvasható, a trilógia ismerete nélkül is abszolút élvezhető]

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 448

Olvastam: 2020.06.12.

Osztályzat: 5/5

--------------------------------------------------------

Eredeti cím: The Ballad of Songbirds And Snakes

Eredeti kiadás éve: 2020

"Ezek a csodalények éppolyan sokfélék, mint amilyen határtalan az emberi képzelet."

"Az internetes kommentfolyamok trolljait mindenki jól ismeri. De vajon milyenek voltak eredetileg, amikor még a hófödte hegyeket, barlangokat és sziklapusztaságokat kísértő szörnyetegeket hívták így a középkori Norvégiában és Izlandon?
A kötetben szereplő három történetből kiderül, hogy rosszindulat és bajkeverés tekintetében alig különböztek a 21. századi rokonaiktól. Ez azonban csupán az egyik aspektusa ezeknek a különös lényeknek, akikben a féktelen indulatok mellett ugyanúgy megtalálható volt a konok élniakarás és a vulkáni erejű költészet is, mint a csak a gleccserek magányával gyógyítható, mély szomorúság.
A Dunajcsik Mátyás fordításában most először olvasható szövegek egyben izgalmas bevezetőként szolgálnak az óészaki sagák világába is, melyek nélkül sem A Gyűrűk Ura, sem a Trónok harca nem születhetett volna meg."

Ez egy nagyon izgalmas utazás volt, korokon és világokon át, vissza a múltba. :) Érdekes abba belegondolni, hogy (persze a saját nyelvükön, de) így mesélhették már réges-régen is egymásnak az emberek ezeket a történeteket, egy világtól elzárt kis szigeten – most pedig itt van a kezünkben, és mi is megismerhetjük ez által a múlt egy kicsi (de annál izgalmasabb) szeletkéjét.
Nagyon tetszett a hegylakó verses meséje, a végén a csattanóval, þorsteinn története is érdekes volt (és erről kicsit a Vikingek c. sorozat jutott eszembe – nem titkoltan ez keltette fel pár éve a középkori, óészaki sagák és történetek iránti érdeklődésemet. És már a sorozatnál is ezt éreztem, hogy a régi, vad és barbár „pogányok” sem csak fekete-fehérek voltak, csak jók és rosszak: mindegyiküket lehet valamiért szeretni és van ok az utálatukra is. þorsteinn-nel is így voltam.)
Viszont talán Bárdur monumentális családtörténete volt a kedvencem a három történet közül. Sok-sok szereplőt vonultat fel, és jó néhányat középpontba is helyez, még ha sokszor csak kis időre is, ez viszont nem is hagyja, hogy egy percre is leüljön a történet: követünk valakit, majd egy másik cselekményszálra, más karakterre ugrik a nézőpont, és esetleg csak több karakterrel később térünk vissza az elsőhöz. Ez így igazán tetszett, sokféle embertípust (vagy épp troll- és egyéb lény-típust) mutattak be, az életüket, a hétköznapjaikat, ezáltal széleskörű rálátásunk nyílt erre a világra, és ezt nagyon élveztem. :)
Az egyedüli dolog, ami nem tetszett ezekben a történetekben, az a rengeteg családfaleírás… :/ Ha valós történelmi jellegűnek tekintjük, akkor valóban lehetett ezeknek is funkciója (mert tény, ha valaki olyanról olvasunk, vagy olyan helyszínről, akit/amit mi is ismerünk, akkor máris közelebbinek érezzük magunkhoz az adott történetet, jobban elmerülünk benne, így lehetséges, hogy az írójukat ez (is) motiválta, mikor ennyi nemzetséget és helyszínt sorolt fel – a mai kor emberének viszont már vajmi keveset tud adni ez a rengeteg adat, inkább csak összezavar. Főleg, hogy a történet szempontjából csak kis részüknek van értelme, kevesen kapnak szerepet később – a többi meg csak úgy van, felsorolás szintjén. Az főleg zavaró volt, hogy már ekkor is sok névrokon létezett, így néha bezavart, hogy ez az illető ugyanaz-e, akiről az előbb szó volt, vagy ez már egy másik család tagja. Egyébként ez is érdekelne, hogy a névalkotás anno hogyan működhetett, bárminek elnevezhették a gyereket, vagy csak a tipikusabb nevek közül választhattak a szülők. :) )
Szomorú, hogy ezeknek az első gyűjteményes köteteit elégették anno, és hogy csak kevés saga maradhatott fenn a maga teljességében, de igazából nem lep meg, hogy végül csak ennyire viszontagságos úton-módon maradhattak fenn a történetek, elég ha arra gondolunk, hogy manapság is a buzgóbb hívek egyenesen ördögtől valónak, istenkáromlónak tekintik a hasonló történetekkel bíró fantasy műveket (és ha rajtuk múlna, biztosan ezeket is elégetnék…) vagy pl. mikor a Harry Pottert akarták betiltani…, így nem csoda, hogy ezeket a sagákat is üldöztették… (Pedig nagy részük azért eléggé összecseng a keresztény hittel tekintve, hogy 3 történet közül 2-ben a főhőst végül az menti meg, hogy áttér a régi pogány hitről a keresztény hitre, ennek megfelelően kezd imádkozni és így megmenekül aktuális, szorult helyzetéből… …) Az is érzékelhető, hogy sok helyen tényleg ezekből a sagákból meríthettek a mai fantasy-szerzők is. Pl. a szürke csuklyában, fabottal a kezében a vidéket járó Bárdur alakja, aki előszeretettel menti meg a hozzá fohászkodókat – teljesen ráillik Gandalf karakterére is. :) Vagy akár a Tűz és Jég dala élőhalottjait is felfedezhetjük a sírdomb mélyén Gestur-rel harcoló „zombikban” akik szintén csak akkor válnak újra halottá, mikor vezérüket, Raknarr-t elpusztítják.
Nagyon szerettem ízlelgetni a személy- és helyneveket is, közel állnak hozzám az északi nyelvek – bár páromnak már a finn is halandzsaként hangzik és mindig rácsodálkozik (mikor mondok vagy épp hallgatok valamit), hogy ezeknek a mondatoknak komolyan van értelme is? :D Hát, az izlandi sem különb, itt is elkerekedett a szeme néhány szó láttán, de kicsit még nekem is beletört a nyelvem… :DD (Talán így hangozhat a mi „fura” nyelvünk is más nemzetek számára… :D)
Ez a könyv egyébként egy leakciózás folytán került hozzám (bár előbb-utóbb valószínűleg megvettem volna, tekintettel az újkeletű saga-érdeklődésemre…), ezelőtt vettem meg a Skandináv mitológia c. könyvet és szintén Bernáth István munkáit, az „Északi források” c. saga-gyűjtemény sorozatot, olvasás szempontjából ezek még mind-mind hátra vannak, de most kellőképpen lendületbe hozott a Trollok alkonya, valószínűleg hamarosan folytatom valamelyik saga-kötettel. :)
Erre a könyvre abszolút rá tudom mondani, hogy „csak ínyenceknek!”: leginkább azoknak tudnám ajánlani, akik alapvetően érdeklődnek az északi népek irodalma, történelme, hitvilága iránt, vagy kedvelik az északi nyelveket, esetleg kíváncsiak a fantasy-k eredeztetésére. :) Aki viszont arra számít, hogy egy minden oldalán izgalmas és pörgős cselekménnyel megtöltött, már-már regényt fog kapni ezen könyv képében – az egészen biztosan csalódni fog.

U.i: Hatalmas nagy pirospont a borítóért. A kötetben lévő illusztráció is pazar a maga nemében, de a borító így még autentikusabbnak is tűnik, a fekete+türkiz (sarki fényt idéző) színvilágát pedig egyenesen imádom. :) A polc díszeként sem utolsó ez a kötet. :)

Kiadó: Helikon

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 178

Olvastam: 2020.06.08.

Osztályzat: 5/3.5

"És milyen jó olvasni! Már napközben is előre örülök az estének, amikor kiakasztom ajtómra az „Elfoglalt” táblát, belebújok csinos pongyolámba és prémes papucsomba, aztán halomra dobom a díványpárnáimat, rájuk heveredem, meggyújtom az állólámpát, aztán olvasok, olvasok és olvasok. Egy könyvvel be sem érem, egyszerre négyet is olvasok."

"Jerusha Abbott mint „talált gyerek” került csecsemő korában árvaházba, ahol új keresztnevet kapott: immár Judy néven folytatja életét. Az eleven eszű kislány hamarosan kiharcolja magának a jó képességű gyerekeket illető jogot: továbbtanulhat. Ugyan nem teljesül leghőbb vágya, hogy igazi családi otthonba kerüljön, ám a kifürkészhetetlen sors egy kegyes, de titokzatos jótevővel áldja meg.
Judy Nyakigláb apónak nevezi a rideg ismeretlent, és neki ír vidám és borongós, hosszú és lefirkantott leveleket a kollégiumi életről, vívódásairól, szerelméről – no és persze arról, ami majd kifúrja az oldalát: vajon ki is lehet a titokzatos pártfogó?
Üde olvasmány.
Mindenkinek, aki kedveli L. M. Montgomery, Jane Austen írásait. És az lányaiknak, anyukáiknak."

Szerencsétlenségemre, sikerült úgy olvasnom ezt a könyvet, hogy már korábban belefutottam a könyv legnagyobb spoilerébe… Ugyanakkor így is érdekes volt, mert legalább tudtam út közben figyelni az elejtett utalásokra, jelekre, és magamban ezen (és legfőképp Judy-n :D) jót mulattam is, gondolván, hogy „ó, butus, ha tudnád…!”… :))
Végeredményben aranyos volt, de sajnos helyenként unatkoztam (pl. mikor a kollégiumi sporteseményekről meg ilyesmiről volt szó, ott mindig ellaposodott a történet, a könyv többi részéhez képest, ezt a hullámzást pedig nem szeretem a könyveknél, vagy tetsszen vagy ne, de ne zökkentsen ki mindig pont akkor, mikor egész jól beindulnak az események és épp elkezd érdekelni… :/). Valahogy azokat a részeket szerettem igazán, amikor Judy filozofálgatott, lázadt az Apó ellen, kimozdult a kollégiumból és világot látott, vagy épp Jervie-vel volt (bár legtöbbször annyira arrogáns, öntelt fráternek éreztem ezt az ürgét, hogy nagyon… :D És akármilyen jósága ellenére se tudtam őt megkedvelni, a végén sem, sőt, ha ezzel az egésszel Judyt nem sikerült volna erre kb. rávennie, hogy leálljon vele, szerintem az életben nem talált volna feleséget magának, aki hosszabb távon elviseli…, szerintem mindörökre az egyik legirritálóbb, legellenszenvesebb férfi regény- főszereplőm marad… :D).

Ugyanakkor csalódtam is, mert végül úgy tettem le a könyvet, hogy néhol nem volt minden teljesen világos, hogy mi miért történt, meg „enyhén” áthallásos is volt egy-két dolog… Innen pedig csak spoileresen megy… :D Pl. hogy az Apó miért nem válaszolt szinte soha Judy leveleire? Így annyira egyoldalú volt ez az egész, hogy komolyan rossz volt nézni, mintha Judy valami kitartott nő lenne, mintha kb. saját magának nevelgette volna őt egy aranykalitkában, kapta állandóan az ajándékokat, fizette minden költségét, parancsolgatott neki „Nyakigláb Apó”, de gyakorlatilag semmilyen kapcsolatban sem voltak és igazából a világból is csak annyit láthatott és csak oda mehetett, amit az Apó jóvá hagyott számára… :/ Ennél már az is jobb lett volna, ha közben a levelek által egy kétoldalú (!), baráti kapcsolat szövődik közöttük, még így látatlanban is, mielőtt kiderül az igazság… Így kicsit olyan semmilyen volt, hogy Judy írogatott neki, „így szeretlek, úgy szeretlek Apókám drága”, valójában meg mintha a falnak beszélne. :/ Szegény lánynak szerintem ez nagyobb kínzás volt, mint a John Grier Otthon… Hogy egy idegen kiszakítja a jól ismert (még ha kevésbé is szeretett) közegéből, és az anyagiakon túl érzelmi támogatást nem hajlandó neki adni, a szabadság illúziója mellett meg így is teljesen keretek közé volt szorítva… Ráadásul ha meg merte írni a nemtetszését az Apónak, egyből lelkifurdalása támadt és úgy érezte, hogy hálátlan. Holott nem volt az, csak támogatásért cserébe szerintem senkitől se várható el az, hogy úgy ugráljon, ahogy fütyül neki az ember… Ha jött is instrukció, az csak a titkár által, és elég parancsolóan, sokszor kifejezetten szívtelenül – pl. mikor nem engedte, hogy Sallyvel mehessen Adirondack-be a családi nyaralóba, csak mert féltékeny volt… :/ Igazából nem is nagyon engedte, hogy Judy más – korabeli… – fiúkat is megismerhessen, jóformán tényleg csak Jervie létezett számára, mint egyetlen lehetőség a házasságra… :/ Tényleg mintha eleve elrendelte volna számára, hogy a támogatásáért cserébe Judynak őmellette kell kikötnie, és gyakorlatilag választási lehetőséget sem hagyott neki… :/ Ez a vonatkozása végig nagyon-nagyon zavart a könyvnek, de persze az is lehet, hogy csak engem.
Ja, és igen: Judy abszolút nem tűnt huszonévesnek, igazából teljesen megütköztem azon, mikor írta, hogy betöltötte a huszonegyet… o.O Mégis úgy fogalmazott és viselkedett, mint egy tizenéves kis fruska.
Mindezek ellenére is azt mondom, egyszer mindenképpen megéri elolvasni, ha valaki egy nehéz sorsú lány életigenlő történetére, egy kisasszonyos, aranyos lányregényre vágyik a régi idők Amerikájából, csak arra nagyon vigyázzatok, hogy a slusszpoént ne lőjétek le magatoknak. :) Úgy valószínűleg sokkal érdekesebb lett volna nekem is, ha végig-izgulom a történetet. :) De azért mindent összevetve, így is egész jó volt. :)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2007

Oldalszám: 166

Olvastam: 2020.05.06.

Osztályzat: 5/3.5

----------------------------------------------------------

Eredeti cím: Daddy-Long-Legs

Eredeti kiadás éve: 1912

Rég volt már ilyen jellegű bejegyzés (és abból is igazából csak 1 van a blogon :D), amikor a gyűjteményemben teljessé vált duológiákat, trilógiákat, sorozatokat mutatom be. :) Most is magamból indulok ki: mivel én 99%-ban rendelni szoktam a könyveimet (mert egyszerűen nincs egy normális könyvesbolt a környéken...), így nincs alkalmam előzetesen szemrevételezni a könyveket, szeretem a neten megnézegetni, hogy mely könyv hogyan is néz ki teljes valójában, külsőre milyen a borítása, kötése, és belül milyen a szöveg tagolása, mert nekem sok múlik ezen, ez is meghatározza, hogy utána milyen érzés lesz olvasni a könyvet - van, hogy pl. a túl apró, túl sűrűn szedett betűs könyv inkább elriaszt attól, hogy megvegyem, és inkább választom e-könyv formában (ha elérhető), ahol nagyítható a betűméret.

Most is egy ilyen kis könyvsorozat-bemutató következik, méghozzá Graeme Simsion "Don Tillman" trilógiáját fogjuk megnézegetni alaposabban. :)

A harmadik kötetet júliusban vettem meg (Alexandra akcióban, nagyon olcsón), így teljessé vált. :)

Aktuálisan nagyon olcsón érhető el a második kötet a Könyvudvarnál (690 Ft) és a 3. kötet az Alexandránál (800 Ft). Ha esetleg valaki szintén szeretne rá beruházni, most érdemes. :)

Sajnos még nem olvastam a sorozatot, de a fülszövege engem nagyon megnyert magának: egy Asperger-szindrómás genetikusprofesszor a főszereplő, aki kidolgoz magának egy "projektet", egy módszert, amivel igyekszik olyan feleséget találni, aki minden speciális kívánalmának megfelel. :) Állítólag nagyon humoros, jópofa, szerethető sorozat, Molyon 87%-on áll jelenleg: https://moly.hu/sorozatok/don-tillman-2, szóval én is nagyon bizakodó vagyok, hogy nem hiába gyűjtöttem be a trilógiát... :D Sokan a The Big Bang Theory (magyarul "Agymenők" néven futó) komédia-sorozathoz és annak főszereplőjéhez, Sheldon Cooperhez hasonlítják a könyvet és annak főhősét - én azért remélem, ez nem teljesen igaz, mert magától a TBBT-jelenségtől és Sheldontól is rosszul vagyok, engem nagyon irritál így kompletten, semmi viccest nem találok abban a sorozatban, a könyvben viszont nem szeretnék csalódni... :D

A könyv belső része is tükrözi a borító témáját: biciklik everywhere! :D (Mindhárom kötetnek ilyen a belső borítása.)

A tagolás pedig eléggé szellős - más erre azt mondaná, hogy papírpazarlás ekkora margókat hagyni, és ennyire tagolni a szöveget is, én viszont szeretem, mikor nem hangyabetűket kell olvasnom, és nincs annyi szöveg 1 oldalon, hogy úgy érezzem, semmit sem haladok a könyvemmel... Szóval nekem kifejezetten szimpatikus. :)
A keménytáblás mivoltát is nagyon szeretem, jó kézbe venni. :)

A sorozat részei:

1. A Rosie-projekt
2. Rosie-update
3. A Rosie-következmény

Sajnos a könyvvásárlásokkal még mindig nem tudtam leállni... :D Íme az e havi adag...

A Bridget Jones naplója 3, a Viharvirág, valamint A Tenger Csillaga és a Megváltás Zuhatag a Bookline antikvár partnereitől vándorolt hozzám, potom pénzért. :) Utóbbi kettő ráadásul már nem is kapható sehol (a Viharvirág is csak néha tűnik fel, antikváriumokban, ez a kiadás meg szinte soha sehol...), szóval örülök, hogy le tudtam még vadászni (használt könyv létükre egyébként mindhárom könyv meglepően hibátlan példány).
Ugyaninnen jött még nagyobb akciós áron (ez új példány) az Erdély lángjai is, ezzel teljes lett a trilógia. :)

Aztán volt egy book24 rendelésem, innen az Énekesmadarak és kígyók balladája, a Királyok éneke (Anjouk VI.) és a Kardtolvajok érkezett. Mindegyik nagyon kívánságlistás volt, de utóbbi megjelenésének különösen örültem, ugyanis a Riyria-krónikák sorozatot nagyon szerettem volna megvenni, de már későn bukkantam rá, hogy egyáltalán létezik ilyen, és addigra már néhány rész nem volt kapható. :/ Most a kiadó újra megjelentette az első két részt, omnibusz kiadásban, 1 kötetben, így persze egyből rárepültem és megvettem. :)

Ezen felbuzdulva pedig (mivel jobb' szeretem az 1 könyv/kötet változatot) leadtam egy rendelést a Szellemlovasnál is, mert itt még találtam a többi kötetből elfekvő készletet, ráadásul egész jó áron is voltak. :) Így innen a Riyria sorozat további részeit megrendeltem mind: Birodalom születik, A Smaragdvihar, Télvíz idején, Percepliquis - Az elveszett város, valamint az előzménysorozat 2. részét, A rózsa és tövisét.

Annak örömére, hogy elérték a 10ezer facebook-lájkolót a hivatalos fb oldalukon, a Delta Vision megrendezte a szokásos mérföldköveknél rendezendő 50%-os akcióját. :) Innen is degeszre vásároltam magam... :D
Amik érkeztek: Bűvös hajó I-II., Őrült hajó I-II., A végzet hajója I-II., Az őszi alkony sárkányai, A Vaskezű lánya, A vas kora. A Delta mindig igényes és szuper könyveket jelentet meg, így náluk őrületesen nagy a csábítás, minden ilyen akciójuknál... :D (Azt nem kifejezetten díjazom, hogy kettébontanak, és külön árulnak olyan könyveket, amik gyakorlatilag nem is sorozatrészek, hanem szimplán egy összetartozó 1 részes könyv, csak két kötetben - és a köteteket külön kell megvenni... :/ Ráadásul nem olcsón... Persze, gondolom, eredeti nyelven is ez a bevett gyakorlat az adott könyveknél, meg pl. ha egyébként is drága lenne az adott könyv, akkor így még mindig jobb, mint egyben ennyit elkérni, mert anyagilag legalább be tudja osztani az ember, nem egyben kell hatezreket kiadni, gyakorlatilag 1 könyvért...)

Réka barátnőmtől kaptam (igazából mindenféle apropó nélkül) a Stepsister - Egy sötét mese c. könyvet, ezt már nézegettem jó ideje... :) Most végre olvasni is tudom. :)) Plusz átvettem tőle az Elveszett mesék könyve I-II. köteteket (mert neki duplán volt meg), de igazából ez is nagyrészt ajándék volt, mert töredék áron vettem át. :) Egyébként jó úton halad, lassan Tolkien-rajongót farag belőlem is... :D (Amennyire nem akartam gyűjteni ezeket a könyveit, most annyira akarom. :P)

Volt egy antikvarium.hu-s nyári lufis akció is. 100%-ot persze most sem kaptam (adnak egyáltalán valakinek? szerintem van már vagy 2 éve, hogy én egyszer sem kaptam, azelőtt meg szinte mindig összejött 1-1 könyvre), de azért okom nincs panaszra, mert nagyon jó áron szereztem be néhány könyvet. :) A Gondolin bukását pl. 50% kedvezménnyel, a Beleriand dalait is a bolti árnál jóval olcsóbban vettem (egyébként szerintem egyik könyv sem volt még kinyitva sem, annyira új volt...), valamint megrendeltem a Hordát, és ezzel teljessé vált ismét egy trilógiám. :) A megtévesztés fokát pedig random ajándékként kaptam a rendelésem mellé.

Ez viszont csak július első fele volt...

Én naiv már július közepe táján lezártam a hónapot, úgy gondolván, hogy nem lesz már több beszerzésem úgysem a hónapban... Hát, ezt benéztem. :D Ugyanis néhány akció így hónap vége felé még elég rendesebb behúzott engem is (és ezzel az utóbbi idők egyik legdurvább darabszámú havi beszerzése lett ez a mostani nekem...). Itt az eredménye:

Líra nyári akcióból jött a Második sírhant (korábbi akciókban csak az első és harmadik volt leárazva, most végre a másodikat is levadásztam, filléres áron :) ), a Big Game - Nagyvad c. könyvet pedig Coop-os könyvállványon találtam, nagyon régóta szeretném már olvasni, és pár száz forintért kínálták most, nem tudtam otthagyni. :)

Az Alexandra nyári akciója is kihagyhatatlannak bizonyult (sajnos...:D), most is csökkent a kívánságlistám jó pár kötettel. :) A homok leánya, Prodigy - Született tehetség, Champion - Bajnok, A Rosie-következmény, Az oroszlános címer c. könyvekkel 4 trilógiám/duológiám gyűlt ki a polcomon, totál boldog vagyok. :)) Innen zsákmányoltam még a Fedőneve Verity c. könyvet is, nagyon várós ez is, valamint szintén nagy-nagy kedvezmény volt rá.

Egy kisebb Könyvudvaros rendelés is becsúszott még, innen a H, mint héja, a Ne hagyd el a hajót! és Az elveszett és meglett dolgok könyve érkezett, mindegyik pár száz forintos áron.

"Mulatságos, hogy gyerekként mindnyájan azt hisszük, sose jár le az időnk, de miután betöltjük a huszadikat, az idő úgy nekilódul, mintha a Memphisbe tartó gyorsvonaton lennénk."

"Amikor egy asszony eljutott a változás korába, rohamos hízásának indult és néha már az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, csak a csoda adhatja vissza az életkedvét.
Vagy egy csodás találkozás. Amilyen Evelyn Couch-nak megadott.
Evelyn, a hízásnak indult háziasszony, megismerkedik egy nagyszerű öregasszonnyal, s rajta keresztül egy népes dél-amerikai család történetével, a század elejétől napjainkig. A kedves és humoros történet középpontjában egy leszbikus pár, Ruth és Idgie áll. Ők vezetik Alabamában a családias kis kávéházat, melynek ételkülönlegességeiről a könyv végén talál recepteket az olvasó. A könyv egésze viszont magához az élethez nyújt receptet. Szeretethez és szerelemhez, melyeket megismerve Evelyn végül mégiscsak úgy dönt:
érdemes élni!
„Próbáld meg abbahagyni a nevetést – nem fog menni” – írta a regényről egy tekintélyes amerikai könyvkritikus. Sült zöld paradicsom címen a könyvből sikeres film is készült."

"– Minden áldott nap tanítom a fiamat és az apródjaimat, sőt, a fegyvernökömmel is gyakorta törünk kopját. De amikor először tudtam a munkámmal ételt adni ötven ember szájába, és először láttam a földből előtörni az elvetett magokat, az valami nagyon más volt. Akkor láttam meg mindennek a lényegét.
– Miféle lényegről beszélsz? – Károly valóban nem értette.
– Hogy mennyire más életet adni, mint elvenni – magyarázta Attila. – Hogy mennyivel nehezebb és kitartóbb munka azért dolgozni, hogy valami létrejöjjön, szárba szökkenjen, életre keljen, mint … mint százakat vágni le a csatában."

A május abszolút egy ideális hónap volt beszerzés-ügyileg, 11 könyvvel: ebből egyet (Érdemes élni) még korábban szereztem, de csak most bevételeztem (mert elolvastam, és rájöttem, hogy nekem ez nagyon tetszik, muszáj maradnia a kiskönyvtáramban :) ).

A Könyvmolyképző kiadói boltjában volt egy anyák napi akció, amikor is kedvezményes áron tudtam megrendelni két olyan könyvet, amit már régóta szerettem volna, de teljes áron nem mertem/tudtam beruházni rá: az Arany János életét feldolgozó duológiát (Áldott az a bölcső, A tölgyek alatt). Nemrég figyeltem fel Molyos figyeltem ajánlása alapján A bronzlovasra, ez is jó árban volt most, úgyhogy jött. :)

A book24-nél is adtam le egy rendelést, innen akciós áron rendeltem néhány mesekönyvet a keresztfiunknak, ezek közül magunknak is megrendeltem a Távol az otthontól c. nagyon aranyos és gyönyörűen kivitelezett mesekönyvet (tele csupa egész oldalas, színes cuki rajzokkal). Volt még két kívánságlistás könyvem, amit szintén innen rendeltem meg: Frannie Langton vallomásai és a Vaják sorozat előzménykötete, a Viharidő.

Bíró Szabolcs könyveiért még mindig nagyon odavagyok, muszáj volt megrendelnem a Lírától az Anjouk sorozatból a beszerzésileg soron következő három részt (Az utolsó tartományúrig, Szent György testvérei, Ötvenezer lándzsa) valamint a nemrég megjelent Lázár evangéliumát.

A rendeléseimet még a hónap elején elintéztem amúgy, szóval kivételesen nem azzal telt a komplett hónap, hogy fenegettem a fogam mindig valamelyik újabb könyvre, és szenvedtem, hogy "de már nem rendelhetek megint könyvet!"... :D Szóval hát igen, valahogy így kéne máskor is...

Áprilisban sajnos csak 2 könyvnek sikerült a végére érnem. Ez a két könyv viszont zseniális volt, mindkettőre 5*-ot adtam. :)

Bíró Szabolcs megmutatta, hogyan kell igazán jó magyar történelmi regényt írni, némi fikcióval keverve (némely szereplő és az ő cselekményszáluk szempontjából, mert egyébként maga a fő cselekmény az egykor valóban élt történelmi személyek által hűen vezeti vissza az olvasót Károly Róbert és az Anjouk korába), erre ezelőtt még nem volt példa nálam, számomra a történelmi regény műfaja valami unalmas, tőlem távol álló műfaj volt, ő pedig most jócskán közel hozta még hozzám is. :) Sőt, meghozta a kedvem a többi magyar történelmi íróhoz is, biztosan fogok még kísérletezni később is. :)
A másik könyv pedig egy francia szerző könyve, amit még leárazva vettem a Könyvudvartól, és abszolút nem bántam meg, mert szuper olvasmány volt. :) Izgalmas és elgondolkodtató: főhősünk szerelmi bánatában öngyilkosságot követ el, amiből kis idő múltán magához tér (?) és végigkövetjük (kisebb-nagyobb időbeli ugrásokkal) az életét. Különlegessége, hogy egészen a könyv végéig nem tudjuk biztosan eldönteni, hogy valóban túlélte az öngyilkosságot, és ezek az események tényleg lezajlottak, vagy mindezt csak valami túlvilági életében képzeli a főszereplő. :) Nagyon érdekes könyv volt, imádtam olvasni, és csak ajánlani tudom.

Rácz Gergő & Orsovai Reni: Mostantól

Gondoltam, hogy nagyot fog szólni ez a dal, de azt nem sejtettem, hogy ekkorát. :) Hazánk idén nem is tervezett indulni az Eurovíziós Dalfesztiválon (még úgy sem, hogy akkoriban még szó sem volt koronavírusról), A Dal c. selejtezőt viszont év elején így is megrendezték, márciusban pedig ezt a dalt hirdették ki győztesként, ez lett "az év dala" itthon. :) Szerintem a klip is, a mondanivaló is nagyon rendben van, határozottan tetszik, és megszámlálhatatlanul sokszor hallgattam már meg. :)

 Korn: Word Up!

Ez a szám szintén nagyon sokszor elhangzik mostanság nálunk, viszont már gőzöm sincs, hogy most hol hallottam... :D Talán egy filmben vagy vlmi trailerben jött szembe, és ráeresztettem a Shazam-ot, ami okosan fel is ismerte. :D Az mindenesetre biztos, hogy az eredetit vagy egy másik feldolgozását (utóbbira tippelek) még ezer évvel ezelőtt, vlmikor gyerekkoromban hallottam zenecsatornán, onnan volt nagyon-nagyon ismerős, de igazán így, a Korn-féle feldolgozásban áll hozzám közel. :)

Leginkább szuperhősös filmekről szólt a hónap... :D Megnéztük újra a Deadpool-filmeket, Thor, Vasember és Amerika Kapitány filmjeit, meg A galaxis őrzőit is - utóbbit én most láttam először, és meglepően nagyon tetszett. :) A Stephen King-féle "Az"-t még februárban néztük, most megnéztük a "Második fejezetet", jó volt, de leginkább az első rész kerített hatalmába, erre adtam is nyomban 9*-ot, míg a második csak egy 7-est ütött meg nálam.
Ami viszont a leg-leg volt, az egy olyan film, aminél erre abszolút nem számítottam: "Instant család". :) Azt hittem, egy laza esti kis vígjáték lesz, erre egy könnyes-mosolygós családi sztorit kaptunk, örökbefogadásról, 3 gyerek viszontagságos életéről és boldogságkereséséről, és 2 felnőtt valódi felnőtté válásáról. :) Imádtam ezt a filmet, de annyira, hogy még ha csak rágondolok is jó érzéssel tölt el, biztosan sokszor elő fog még kerülni. :)

Játékokról most nem tudok beszámolni, még mindig az Elvenar-ra vagyok ráfüggve. :) Szépen építgetem a városomat, egyelőre más nem is férne bele a hétköznapjaimba, a szabadidőmbe.

"Ott, ahova most készülsz, az ember már csak annyit ér, amennyi szeretet és gyűlölet, jóság és bűn, nemesség és aljasság marad utána. Az ítélet napján egyedül küzdelmei és imái szólhatnak az ember mellett."