Valcsa olvasónaplója

Ezt a könyvet még anno „Sült zöld paradicsom” címmel néztem ki, hogy szeretném majd egyszer elolvasni. Aztán időközben teljesen véletlenül hozzám került egy példány ebből az Érdemes élni-ből, és meglepődtem, hogy ez igazából ugyanaz, mint a másik, csak egy korábbi kiadás, más címmel és más fordításban (és egyébként rémesen pocsék kötés-minőségben, mert nálam 1 olvasás után szinte lapjaira hullott a könyv, de ahogy láttam, más is így járt vele…).
Jókat hallottam róla, de nem fűztem túl nagy reményeket ahhoz, hogy túlzottan levegyen a lábamról – mégis ez történt. :) Nagyon élveztem a könyvet, tetszett a történet, kedveltem a szereplőket, és jók voltak a csavarok is benne – nagyon sok mindent belekevert ugyan az írónő, mégsem éreztem ezt kapkodónak, vagy hogy túl sok mindenről akarna szólni és katyvasz lesz a végére (pedig jártam már így könyvekkel…). Ninny-ből kaphattunk volna kicsit többet, az ő élete is lehetett volna egy fokkal talán még kalandosabb, mert így szinte minden csak másokkal történik a kötetben, mások történetét meséli Evelynnek, és ő inkább ebből tanul, semmint Ninny-től magától. (Bár az élni akarása, kedvessége és csupaszívűsége, valamint a gyermeke, Albert fogyatékossága és hogy ő ennek ellenére is a végsőkig kitartott mellette, nem mondott le róla miatt nyilván benne is jócskán van mit tisztelni és tőle is van mit ellesni, egészen kivételes karakter ő is a könyvben, csak valahogy nem éreztem központinak, róla sokkal kevesebb szó esett… :/ Inkább talán Idgie (és Ruth) történetszála lett középpontba állítva és kihegyezve…
Mulatságos volt látni, ahogyan Evelynt kezdetben csak untatja a flepnisnek tartott, levakarhatatlan idős hölgy kéretlen szövegelése… :D Aztán később meg ő jár látogatóba Ninny-hez és szorgalmazza, hogy folytassa a történetet… :D
Nagyon tetszett a déli környezet, Alabama – filmben is mindig ad egy plusz ízt, ha ott játszódik egy sztori. :) (Valószínűleg a Reese Witherspoon-os „Mindenütt nő” is épp ezért az egyik kedvenc filmem, már kb. a megjelenése óta. :)) A főcímdalával együtt… :D)
Top legidegesítőbb karakter címre Dot Weems nyugodtan pályázhatna, a „cikkei” nekem már inkább unalmasak és irritálóak voltak, eleve nem értem, hogyan válhatott újságíró egy ilyenből… :D „életem párja” így meg úgy… Szívem szerint ezeket a részeket úgy ahogy van, átugrottam volna – de nem mertem, mert azért ezek is adtak (olykor…) plusz információkat a történethez… (Na jó, némelyik megnyilvánulása tényleg vicces volt, de nagy mennyiségben kapva már kicsit lerágott csont…)
Kedvenc részt nem is nagyon tudnék kiemelni, de ha mégis csinálnék egy listát belőlük, akkor az a jelenet, mikor Evelyn dühből hatszor egymás után belehajt a fiatal csitrik autójába :D Vagy mikor Idgie beszélget Csonkával a lányokról és a félelmeiről – ez annyira aranyos volt, és bizony milyen jól jött akkor, hogy „két anyja” volt… :) a későbbi boldogságát is ennek köszönhette, hogy nem bunkó tapló pasit neveltek belőle… ezek biztosan előkelő helyen szerepelnének rajta. :)
Nagyon kedvemre való történet ez, nem is gondoltam, hogy ennyire az lesz majd… :) Feltétlenül újraolvasós. (És addig megpróbálom valahogy megragasztani a kötetet, hogy kényelmesen olvasható legyen… Nem mondom, ez is megérne egy újrakiadást… :/)
U.i: Sült zöld paradicsom címmel ’91-ben film is készült a könyvből, amit időközben meg is néztem. Elég sok mindent kihagytak a filmből, komplett szereplőket is, akiknek a könyvben elég nagy szerep jutott vagy egy-egy dolog végkifejletéhez tevékenyen hozzájárultak, ráadásul a karaktereket sem ismerjük meg annyira a filmben, mint a könyvben, így nem kerültek annyira közel hozzám, abszolút csak külső szemlélő maradtam… :/ Így hát ezerszer inkább a könyvre szavazok. A film nekem sótlan és túlságosan lecsupaszított, leegyszerűsített, a könyvhöz képest…

Kiadó: Delej

Kiadás éve: 1994

Oldalszám: 360

Olvastam: 2020.05.03.

Osztályzat: 5/5

----------------------------------------------------------

Eredeti cím: Fried Green Tomatoes at the Whistle Stop Cafe

Eredeti kiadás éve: 1987