Valcsa olvasónaplója

"1321. ​Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…
Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték."

Az utóbbi idők egyik legnagyobb pozitív csalódása volt ez a könyv. :) Alapvetően nem szoktam történelmi regényeket olvasni, főleg magyar történelemről, magyar szerző tollából, mert sajnos az eddigi (kevés számú) tapasztalatom azt mutatta, hogy nekem túl szakmaiak ezek a könyvek, rengeteg adattal (amit képtelen vagyok megjegyezni, ha egyszerre a nyakamba öntik…), száraz elbeszélőstílussal, és így hiába lenne a cselekmény érdekes és izgalmas, valahogy elsikkad a körítés miatt…
Bíró Szabolcs regényében szó sincs ilyesmiről. Az elején lévő bevezető ugyan kicsit töményre sikeredett (ez szükséges volt ahhoz, hogy képbe kerüljünk nagyvonalakban az előzményekkel, főleg, mivel az események kellős közepébe csöppenünk, Anjou Károly idején, az 1312-es rozgonyi csata után vesszük fel a fonalat ebben a regényben), de még ezt is sikerült követnem, maga a regény pedig egyszerűen zseniális volt. :) Minden épp úgy volt adagolva benne, ahogy a történet épp megkívánta – maximális tekintettel az olvasóra, hogy egy percig se érezzük úgy, hogy épp egy unalmas történelemórán ülünk, ahol a tanár 45 perc alatt próbál minél több nevet és évszámot a fejünkbe tömködni…
Nagyon tetszett a váltott helyszín, mikor kit követtünk épp – és engem igazából mindegyik cselekményszál ugyanúgy érdekelt, a karakterek nagyon színesek, mindig volt kiért izgulni (vagy épp a vesztét kívánni…). :) Együtt lélegeztem a szereplőkkel a könyv lapjain, velük voltam mindvégig, aggódtam, bosszankodtam – sokszor teljesen belefeledkeztem a regénybe, ami végképp nagyon ritkán esik meg velem. Ehhez persze az is kellett, hogy Szabolcs gyönyörűen fogalmaz, emellett nagyon gördülékeny stílusban, korhűek a párbeszédek, ellenben mégsem túl régiesek, a megértést abszolút nem zavarják, csak egy plusz ízt adnak a regénynek.
Leventét nagyon sajnáltam… :( Főleg, hogy egy ilyen hullagyalázó, barbár népség kezére került… László életútjára pedig nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennyi gyilkosság és rémtett után lesz-e még esélye egy normális életre… No és hová tűnt Ágnes és Szilárd, meg az ikrek? Mi lett Imrével, Boglárkával…? Ők is kijutottak vajon…? Sok-sok kérdés megválaszolatlanul maradt, nem is nagyon akarom halogatni, hogy a következő részt elkezdjem. :) De előbb bepótolom a Non nobis Dominét, mert úgy érzem, azzal együtt lesz igazán kerek Bátor Attila története.

Sorozatrész: Anjouk #01

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 344

Olvastam: 2020.04.19.

Osztályzat: 5/5