Valcsa olvasónaplója

"2001. ​május 8-án, az éppen húszéves Jeremy öngyilkosságot követ el, mert Victoria, a lány, akit szeret, eltaszította magától.
2002. május 8-án arra tér magához, hogy Victoria mellette fekszik az ágyban, és fülig szerelmes belé.
Valóban meghalt volna? Vagy mégsem?
Megint eltelik egy év, amelyről semmilyen emléke sincs, és immár egy kisfiú édesapja. Közben mintha felgyorsulna az idő – az újabb és újabb ébredések után Jeremynek egyre borzalmasabb dolgokkal kell szembesülnie. Mintha az a valaki, akiről Victoria és a barátai mesélnek, nem is ő lenne, hanem egy agresszív, önző fráter, egy igazi zsarnok, aki mindent tönkretesz maga körül. Jeremynek egy olyan élet szálait kell apránként felgöngyölítenie, amelyet nem ő választott, amelyhez semmi köze… és mégis az övé. Vajon van kiút ebből az ördögi körből?
A francia Thierry Cohen különös hangulatú könyve, amely elnyerte a rangos Jean d’Ormesson nagydíjat, egy, a holtak és az élők világa között rekedt férfi hihetetlen kalandjaiba vezeti be az olvasót."

Ez egy olyan könyv, ami már gyakorlatilag a címében elspoilerezi a végkifejletet. Mégis, annyi minden történik addig, mire ez a 4 szó megfogalmazódik a főhősben, hogy ez már abszolút bocsánatos bűn, hisz ez csak a jéghegy csúcsa – a legérdekesebb az az út, amin eljutunk idáig…
Nekem ez bizony nagyon tetszett. Jeremy rosszul dönt, eldobja az életet magától. Mégis kap egy újabb lehetőséget, kvázi egy új életet, amit annak tudatában élhet le, hogy tudja, az „előző életében” milyen hibákat követett el, milyen következményekkel, és másodjára esélye van ezeket elkerülni… A legnagyobb ajándékot kapja az élettől – attól az élettől, amitől ő szabadulni akar: mégis megmutatja neki, hogy mennyi szépség lehet még benne, hogy ha jól játsszuk a játékot, akkor igenis csupa jó dolgot tartogat még, bármilyen vacaknak tűnik elsőre a helyzet… Ugyanakkor egyfajta halálközeli élményként is felfogható ez az egész történet, hogy mi minden futott át az utolsóknak vélt perceiben Jeremy fején – mielőtt aztán valaki megfogta a kezét… És persze pszichiátriai értelemben is nézhetjük, hogy tényleg életben maradt az öngyilkosság után, és bekattant Jeremy, aztán csak 1-1 napra tisztult ki az elméje… Akárhogy is értelmezzük, szerintem kifejezetten érdekes könyv és maga a cselekmény eléggé izgalmas is volt. Mindig nagyon vártam a fejezetek elejét, hogy Jeremyvel együtt én is feltérképezzem a helyzetet, hogy hol „tértünk magunkhoz” épp. Az öngyilkosság, mint olyan, tőlem nagyon-nagyon áll, (szerencsére) elképzelni sem tudom, hogy juthat el idáig egy ember, viszont Jeremy-t mégis kedveltem, mindezek ellenére. A többi szereplő is igazán karakteres volt, megkedveltem őket.
Áldom a szerencsémet, hogy két éve megvettem, mert ez bizony nálam garantáltan újraolvasós lesz (mindössze 690 ft-ért, a Könyvudvartól került hozzám), szerintem méltatlanul alul értékelt könyv, ami olyan szemszögből fogja meg ezt a témát, ahogyan talán még soha egyetlen másik hasonló témájú könyv sem…
U.i: Egyedül a fordítással nem voltam teljesen kibékülve. Egyrészt rengeteg elírás volt benne, komplett szavak maradtak ki néhol… :/ Máshol pedig teljesen „magyartalan” volt… „Igazándiból”, „előszörre”… Itt azért fogtam kicsit a fejem… :/

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 302

Olvastam: 2020.04.05.

Osztályzat: 5/5

------------------------------------------------------------------------

Eredeti cím: J'aurais préféré vivre

Eredeti kiadás éve: 2007