Valcsa olvasónaplója

Azzal nagyjából képben vagyok, hogy mely sorozatokat kellene még folytatnom (mármint nem külső kényszer hatására "kell", hanem azért, mert szeretném, és jó lenne megtudni a végüket). Most viszont az jutott eszembe: jó lenne egy poszt keretében "megemlékeznem" azokról a sorozatokról is, amiket egészen biztosan nem fogok már folytatni/befejezni. Sajnos ilyenek is vannak, az első rész(ek) bőven tett(ek) róla, hogy így vélekedjek... :/
Ezeknek nem mindegyikét gyűlölöm annyira, van, amit szimplán csak azért nem akarok folytatni, mert nem kötött le eléggé, és számomra már érdektelen lett a sorozat folytatása, de általában azért értem, hogy mások miért szeretik.

Alyson Noel: "Halhatatlanok" sorozat
(lezárt, 6 részes)

Örök vesszőparipám ez a sorozat, de erről tényleg nem tehetek, hogy mindig negatívan kell róla nyilatkoznom, valahányszor felmerül a legrosszabb könyv, vagy legrosszabb sorozat témája... :/
Kvázi muszájból kezdtem el anno a sorozatot, mert az akkori barátomtól megkaptam a Blue Moon-t (a második részt) ajándékba, nem figyelte, hogy ez egy sorozat része... Így már muszáj voltam az első kötettel kezdeni az olvasást előbb.
Végül ezt a három részt olvastam el a sorozatból, és tökéletesen elég is volt. Ez egy olyan sorozat, amit fix, hogy soha többé nem fogok olvasni: sem az eddigi részeket, sem pedig a folytatást...
Középiskolás éveim végén olvastam valamikor, az első rész még határozottan tetszett is, erre 4*-ot adtam, kellemes kis ifjúsági romantikus fantasy volt, aztán olvastam a másodikat, egy hajszálnyival ez még jobban is tetszett, mint az első (de ez is csak 4*-os lett nálam), aztán jött a harmadik... Na az nem kellett volna, és akkor boldog tudatlanságban maradok... :/ Ez ugyanis csak egy fél *-ot érdemelt ki nálam (azt is csak azért, mert ennél kevesebbet a Moly rendszerében nem lehet adni... :D). Borzasztó. Nem tudok jobb szót rá. Logikátlan, értelmetlen, idegesítő volt a komplett történet, elment egy olyan irányba, amivel én már csöppet sem tudtam azonosulni, ráadásul úgy éreztem, az írónő hülyének nézi az olvasókat is... Itt mondtam azt, hogy jó, nálam ez eddig tartott, a negyediket már akkor sem venném kézbe, ha fizetnének érte...

Rob Thurman: "Cal Leandros" sorozat
(elkaszált, 2 rész jelent meg magyarul)

Főiskolás korom környékén olvastam, szóval gyakorlatilag még "időben voltam" ehhez a lightosabb fantasy-hez. Vicces, hogy eredetileg azért kezdtem bele ebbe a sorozatba, mert Molyon indítottak egy kihívást, hogy "mentsük meg ezt a sorozatot", hadd jelenjen meg több része is magyarul, mert azt hiszem, már az első rész után el akarta kaszálni a kiadó. Én is a jó ügy mellé szerettem volna állni, mert sajnos pontosan tudom, hogy milyen az, mikor egy számodra kedves sorozatot nem folytatnak, nem adnak ki végig magyarul. :/ Nos, hát elolvastam, de csöndben nyugtáztam is magamban, hogy valóban egy pocsék szériáról van szó, aminek a gondozásába a kiadó helyében valószínűleg én se ölnék több pénzt/energiát... Sokáig úgy voltam vele, hogy ha jön több része, elolvasom, adok nekik egy esélyt, de már azt mondom, hogy nem szeretném folytatni. Sajnos nem győzött meg annyira, hogy nekem ezt mindenképpen tovább kellene olvasnom, számtalan más/jobb sorozat van ennél, ami jobban is érdekel, így nem pazarolok én sem rá több időt. (Időközben amúgy - mint ahogy várható volt - ténylegesen kaszát kapott, miután még a 2. rész a rajongók nyomására megjelent. Már csak emiatt sem akarom még ezt elolvasni hozzá, hisz úgysem tudjuk meg a végét, akkor meg így nincs is értelme...) Molyon 3*-ra értékeltem.

Böszörményi Gyula: "Rémálom" sorozat
(lezárt, 3 részes)

Ez a könyv volt az egyik, amit a főiskolai kollégiumba való beköltözéskor magammal vittem otthonról, gondolván, hogy milyen jó lesz majd egy kis borzongás, meg biztos jól le fog majd kötni. Hát nem. :/ Nagyon hosszas küszködés után sikerült a végére érnem, Molyon is csak 3.5*-ot kapott, mert voltak ugyan benne ötletes megoldások, de összességében nem tetszett. Böszörményitől persze azóta már olvastam a Leányrablásos-sorozatból néhány kötetet (és imádtam!), és az meg totál olyan, mintha egy másik író írta volna, úgyhogy azóta már megbocsájtottam neki ezt a tényleges Rémálmot, fátylat rá... Mindenesetre ebből nyilván nem fogok több részt elolvasni, én ezt elengedtem...

Tammara Webber: "A szív körvonalai" sorozat
(eddig 3 rész jelent meg magyarul)

Na, ez az a sorozat, aminél abszolút nem értem ezt az óriási hype-ot, ami övezi. :/ Fogalmam sincs, mit esznek rajta az emberek, és mitől ilyen népszerű (pláne mitől áll ennyire magas százalékon Molyon: egész pontosan 92%!   o.O ) Bugyuta, idegesítő... De talán egyszerűbb lesz, ha bemásolom azt, amit az értékelésemben is leírtam: "Maga az alaptörténet nem lenne olyan rossz, de én úgy érzem, hogy ehhez a komoly témához (nemi erőszak) egy olyan bugyuta, semmitmondó köretet rittyentettek, hogy helyenként komolyan büntetett ez a könyv, és igazából ebből kifolyólag már az alapsztorit sem tudtam komolyan venni (ahhoz tudnám hasonlítani ezt, mint mikor vlki vlmi tragédiáról vihogva beszél… szörnyen meggyőző…). " Álomvilágban élő tiniknek tudom inkább ajánlani, de aki a realitás talaján áll két lábbal, az szerintem mind falhoz fogja csapni ezt a könyvet... :D Pedig fiatal felnőttként, kb. 22 lehettem, mikor olvastam, szóval elvileg pont az én korosztályom - de mégsem tetszett. És most még finoman fogalmaztam.
Azt meg pluszban "köszönöm" neki, hogy miatta nem merek azóta sem NA/YA regényekhez nyúlni (azt hiszem, ez volt a legelső próbálkozásom a kategóriában...), akkora traumatikus élmény volt számomra ez az iromány... :D
Molyon kemény 2.5*-ot érdemelt ki tőlem, de még ezt is sokallom...

Jeff Kinney: "Egy ropi naplója" sorozat
(eddig 15 rész jelent meg magyarul)

Bőven túlkoros voltam már hozzá, mikor olvastam az első részt (25 körül), de hiszem és vallom, hogy ez nekem gyerekkoromban sem tetszett volna. :/ Sem a stílus, sem a történet - a fő gondom pedig az, hogy a főszereplő gyereket egy kanál vízben meg tudnám folytani, annyira nem szimpatizálok vele... :D Viszont az első kötetre még megadtam a 4*-ot: akkor még újszerűnek tűnt, voltak benne valóban humoros mozzanatok is, de abszolút nem hahotázós, meg hasfájdítóan vicces, szó nincs ilyenről... Emiatt adtam neki még egy esélyt, a második könyvet már 27 éves korom körül olvastam el, és ez meg még kevésbé tetszett, már csak 3*-ot kapott, itt vesztettem el minden érdeklődésemet a sorozat iránt, és beláttam, hogy ez nagyon nem nekem való. (Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, mennyi részt akarnak még belőle kiadni: nekem kicsit olyan érzésem van tőle, mint hogy lett egy aranytojást tojó tyúkja a szerzőnek, és addig zsigereli, míg semmi nem marad a helyén, csak lerágott csontok... Eddig mindenesetre stabilan 90% környéki átlagot tart a sorozat, szóval akkor biztos van, akinek ez bejön, de ez nem én vagyok...).

Beth Revis: "Túl a végtelenen" sorozat
(eddig 2 rész jelent meg magyarul)

Túl sok könyv, túl kevés idő. Leginkább ezért nem szeretném olvasni ezt a sorozatot. Az első részt olvastam, és sokkal jobbra számítottam, mint amit végül kaptam. :/ Az eleje nagyon jól indult, nagyon lelkesedtem érte, ifjúsági fantasy, űrben/űrhajón játszódó, ezeket általában szoktam szeretni. Van benne egy csipet romantika, meg krimi szál is (utóbbi talán erősebb), de ami a végére lett ebből a könyvből, utána azt mondtam, hogy igazából nem érdekel, hogy mi lesz velük... :/
Arra is emlékszem, hogy elég sokáig nyűglődtem vele (minimum 1 évig biztosan a jelenlegi olvasmányaim között szerepelt Molyon), az is lehet, hogy már addigra kinőttem ebből a típusú könyvből, 25-26 éves voltam, mikor olvastam. Nem tudom, mindenesetre tényleg nem sikerült megnyernie magának. :/ Nem volt olyan bűn rossz, de annyira jó sem, hogy megérje folytatni. Molyon 3.5*-ot kapott tőlem.

▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲

Ezek azok, amiket semmiképpen sem szeretnék folytatni.
Aztán vannak a "talán" kategóriásak (aminél általában valamilyen okból picit jobban hajlok az igen felé, mint a nem felé):

Tonya Hurley: "Szellemlány" sorozat
(lezárt, 3 részes)

Szörnyen prózai oka van, hogy miért szeretném folytatni ezt a sorozatot: azért, mert megvan még a következő része is, és ne árválkodjon már ott olvasatlanul... :D Ez viszont nem tudom, elég ok-e arra, hogy végig is olvassam a trilógiát, a 3. kötet ugyanis nincs meg (úgy emlékszem, nem is nagyon hozzáférhető más forrásból, eléggé ritka könyvnek számít), és megvásárolni ugyan még meg lehet 1-2 helyről, de nem tudom, megéri-e a befektetést. Az első könyv ugyanis enyhén szólva nem nyűgözött le...
Anno egy nyereményjáték keretében került hozzám a 2. rész, aztán az első kötetből hirtelen 2 példány is lett: egyet szintén nyertem, egyet pedig pont akkoriban vett meg nekem tesóm ajándékba. :D (végül a nyereménypéldányomat tesómnak adtam, és az ő ajándékát tartottam meg sajátomként :D). Egyébként ez az egyik legkülönlegesebb könyv a polcomon, és már csak emiatt sem szeretnék tőle megválni: az első két rész borítója ugyanis a fekete kis sziluett körül teljesen átlátszó "üveg" hatású (amit a koporsó, illetve a második rész borítóján lévő tükör keretez). A lapélei pedig fényes, ezüst színűek. :) Csodaszép, én már ebbe teljesen beleszerelmesedtem - na ennek fényében főleg nagy csalódás volt, hogy végül az első kötet csak 3*-ot ért el nálam... :( Ha csak ezt venném alapul, akkor biztosan nem is folytatnám a sorozatot, de ha már megvan a 2. kötet, mégiscsak jó lenne... Főleg, hogy alapból elég jól lehet haladni vele, mert szellős a tagolása, nagyok a betűi, és így is kevés az oldalszáma... Nem egy nagy időelvesztegetés, ha már végigolvasom.
(Ezeket a könyveket egyébként egy kicsi kiadó adta ki, Moly szerint összesen 95 könyvet jelentetett meg, manapság pedig már nem is aktív: úgy látom, az utolsó könyv 2017-ben volt, amit kiadott, és akkor is csak 1-et. Sajnálom, hogy így alakult, mert több kedvenc, "nagyonszeretem" könyvem is a Pongrác kínálatából került ki, mint pl. az Erebos, vagy az Incarceron, és sok könyv van, ami máig várólistás tőlük.)

M. C. Beaton: "Agatha Raisin" sorozat
(eddig 30 rész jelent meg magyarul)

Nagy szívfájdalmam, hogy ennyire nem sikerült ezt a sorozatot így elsőre megkedvelnem (egyetlen részt olvastam belőle - a legelsőt -, de sajnos csak 3*-ot tudtam rá adni), pedig az alapkoncepciót imádtam: egy angol "vénkisasszony" felszámolja londoni életét, és leköltözik vidékre, ahol különféle bűntények és megoldásra váró esetek történnek a környezetében, melyeknek felderítésével sokszor még a rendőrök sem boldogulnak - Agatha viszont beveti magát, és zöldfülűként megpróbálja kibogozni a szálakat. :)
Mivel tényleg nagyon jónak tűnik, 1 kötet után nem merem feladni, hátha lesz ez később jobb is... 29 (plusz egy afféle előzménykötetnyi) esélyem van még rá. :D Több része már nem valószínű, hogy megjelenik, tekintve, hogy az írónő tavalyelőtt elhunyt. (Ha csak nincs még elfekvőben kiadatlan Agathás könyve a fiókban...). Mindenesetre ezt még nem engedtem el, hajlok afelé, hogy folytassam.

Bear Grylls: "Túlélés: teljesítve" sorozat
(eddig 12 rész jelent meg magyarul)

Lehet, hogy az a bajom, hogy még idejekorán feladom? :D Ebben az esetben is a 12 (magyarul) máig kiadott kötetből csak egyet olvastam, de máris nem nagyon vágyakozom többet beiktatni, pedig hát aztán lehet, hogy jó lenne... Úgy gondolom, hogy Bear Grylls lehet, hogy túlélésből nagyon okés, és sokat tud ezekről a dolgokról (én személy szerint nem tudom megítélni ezt, mert én annyira értek ehhez a túlélősdihez, hogy valószínűleg amint kikerülnék csak úgy minden nélkül a vadonba, 1 nap után felzabálna egy krokodil - vagy gyakorlatilag bármi más, ami képes ilyesmire. :D), de íróként szerintem ezt nem feltétlen kéne neki erőltetnie. Arra élesen emlékszem, hogy rémesen klisés volt ez a könyv (az értékelésemben úgy hivatkoztam rá, mint egy "átlagos és kiszámítható" sztorira), bár tagadhatatlanul voltak benne érdekes részek is, és jó az alapkoncepció, emiatt vagyok tanácstalan, hogy tegyem-e félre végleg ezt a sorozatot, vagy járjon még neki is egy esély.  Majd eldől.

Danielle Paige: "Dorothynak meg kell halnia" sorozat
(elkaszált, 3 rész jelent meg magyarul)

Az nem feltétlen egy jó könyv, aminek csak kb. az utolsó negyedét élvezem igazán, a többi részén meg bosszankodom, hogy hogy lehet valamit ennyire sablonosra és idétlenre megírni.
Na, hát ez a könyv pont ilyen volt. A vége miatt gondolom úgy, hogy talán jó lenne még ezt a két részt beiktatni belőle, már csak azért is, mert tényleg így a végére indult be igazán a cselekmény, pláne olyan irányba, ami érdekelni is kezdett (leginkább emiatt lett végül 4*-os nálam ez a könyv). Viszont egy elkaszált sorozatról van szó (mikor olvasni kezdtem, még fogalmam sem volt, hogy ez is sorozat lesz, pláne, hogy még a végét se tudjuk meg, mert a 4. részt már ki sem adják...). Nem tudom, mennyire állja meg így önállóan ez a 3 kiadott könyv a helyét, nagyon kell-e hozzá a 4. kötet (gyanítom, hogy igen), plusz angolul még 9 db viszonylag rövidke kiegészítő rész is megjelent hozzá, talán azt sem árt ismerni, úgy érthetőbbé válnak talán a dolgok... Szóval esetleg angolul (aki teheti) megpróbálkozhat a komplett szériával, kiegészítőkkel együtt, úgy lehet, hogy jobb, de egyre inkább afelé hajlok, hogy nem kell ez nekem, a többi magyarul kiadott részt már nem fogom elolvasni: értelmetlen, így, hogy pont a vége nincs meg...

Marie Rutkoski: "A nyertes" sorozat
(lezárt, 3 részes)

Egyelőre nem érzek rá késztetést, hogy folytassam, mert sajnos az első kötet nem annyira tetszett, 3.5*-ot tudtam csak adni rá... :/ A kezdés jó volt, aztán meg hosszasan csak untam magam, olvasás közben meg nyilván utálok unatkozni, elvégre nem azért olvas az ember... Itt nálam már megbukott a dolog... Ezt meg csak tetézte, hogy nagyon sok logikai bukfenc is volt benne, kb. minden eseménynél meg tudtam magyarázni, hogy miért hülyeség ez így... :/ És ez bizony jócskán tett róla, hogy ne tudjam élvezni a történetet. A vége ugyan érdekesen zárult (a maga bugyuta módján), de mégsem annyira, hogy tűkön ülve máris olvasni akarjam a folytatást. :/ Elképzelhető, hogy nálam ez a sorozat 1 kötetben végképp kifulladt...

Carlos Ruiz Zafón: "A Köd trilógiája" sorozat
(lezárt, 3 részes)

Még nem jelent meg végig a sorozat magyarul, a 3. kötet még kiadásra vár, de volt merszem lezártként aposztrofálni ezt a sorozatot, tekintve, hogy trilógiáról van szó, elvileg magyarul is csak 3 rész fog kijönni, eredeti nyelven (spanyolul) is csak ennyi jelent meg - ráadásul már az író sem él (tavaly hunyt el), így nem valószínű, hogy bármi variálás is lenne ebben.
Zafón korai zsengéjéről van szó, az első kiadott könyve volt A Köd Hercege - és sajnos ez meg is látszik a minőségén. :/ Vannak szuper ötletek benne, ugyanakkor csöppet gyengusz is számomra, nem teljesen azt kaptam, amit vártam - én sokkal jobbra számítottam. :/ (4 *-ot mindenesetre megért nálam, de ezt is inkább a vége húzta fel.) Ezt inkább kamaszoknak/tiniknek tudom elképzelni, hogy náluk telitalálat lehet. Az elejét rémesen untam, kb. felétől pörgött fel a cselekmény, de egy 230 oldalas könyvnél ez azért nem nagy dicsőség... :/ Olvasás után el is dobozoltam a könyvet, hogy esetleg a későbbiekben, alkalomadtán majd valamilyen formában megszabadulok tőle, mert őszintén, csöppet megbántam, hogy megvettem saját példányként (tanulópénznek jó volt, azóta még elővigyázatosabb vagyok az új megjelenésekkel kapcsolatosan). Még talán 1 részt bevállalok - de azt már semmiképp sem fogom megvenni... -, de ha az sem lesz egy nagy szám, akkor tényleg megválok ettől a könyvtől, és magát a sorozatot sem fogom tovább erőltetni. :/
(Az mindenesetre pozitív, hogy cselekményileg különálló részekről van szó, tehát lehet őket külön-külön is olvasni, nem előfeltétel a megértéshez, hogy mindegyiket elolvassuk.)

Holly Webb: "Varázslat Velencében" sorozat
(eddig 4 rész jelent meg magyarul)

Akárcsak a Köd Hercege, ez is tavalyi beszerzésem/olvasásom volt. Az álarckészítő lánya a sorozat 3. kötete: egész egyszerűen ez tetszett meg, ez tűnt a legérdekesebbnek az addig kiadott részek közül, és mivel minden jel arra utalt, hogy a részek nem függnek szorosan össze (és ez valóban így is van), így ezt meg is rendeltem.
Külcsín szempontjából a könyv nagyon mutatós, szép a tagolása, kényelmes olvasni, ez mindenképpen jó emlék maradt a könyvről. Hát, a történet már nem feltétlen... :/ Az eleje még nagyon jónak tűnt (a beleolvasó is nagyban hozzájárult, hogy végül megrendeltem a könyvet), de ez sajnos változott, az elvárásaim túl nagyoknak bizonyultak... :/ A korosztályt sem igazán tudtam belőni, hogy kiknek szánta az írónő, mert voltak benne nagyon szomorú, traumatikus részek, meg nagyon gyermetegek is... Némelyik kifejezetten homályos és érthetetlen/értelmetlen is volt. :/ Végül 3*-ot kapott tőlem, meg egy kényelmes dobozt, amiben elhéderelhet, míg eldől a sorsa, de valószínűleg ezt sem fogom megtartani (és ezt is megbántam, hogy megvettem). :(

▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲▼▲

Ha csak ki nem felejtettem valamit, akkor nagyrészt ennyi olyan sorozatba futottam bele eddig, amit nem (vagy nem biztos, hogy) fogok folytatni. Szerencsére nem olyan sok, de ha kevesebb lenne, annak jobban örülnék... :/

Arra mindenesetre már kezdek rászokni (ami régen számításba sem jöhetett), hogy már ha nem tetszik egy könyv vagy egy könyvsorozat, akkor nem erőltetem, nem érzem bűnnek félbehagyni, egyszerűen csak tovább lépek. Hisz annyi zseniális könyv van a világon, amit olvashatunk, miért is vennénk el a lehetőséget tőlük egy-egy olyan könyvvel, amivel harcolni kell, amit abszolút nem érzünk zsánerünknek, és nem okoz örömet csöppet sem az olvasásuk? :)