F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
"Aztán Klára rövid keresgélés után levett egy könyvet a polcról, és felkucorodott vele a díványra. Szerb Antal, Utas és holdvilág. Nem korai-e, gondolta először a doktor, aztán legyintett magában. Az élet is korai, mégsem cenzúrázza senki."
"1948 nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie.
Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik. Egy barátság, amely felette áll minden társadalmi normának, és segít, hogy a háború elmondhatatlan szörnyűségei után e két ember újra megtanuljon élni és szeretni. Megmaradhat egy ilyen kapcsolat eredendő tisztaságában, vagy végül maga alá gyűri a történelem?
F. Várkonyi Zsuzsa megejtő szépségű regénye első megjelenése óta töretlenül népszerű az olvasók körében, filmadaptációja, a 2019-es Akik maradtak pedig világszerte kivívta a kritikusok elismerését."
…Két ember, akik megmentették egymást…
Minden várakozásomat fölülmúlta a könyv. Nagyon olvasmányos, szépen megfogalmazott történet, az ilyenek miatt szeretek magyar (szép)irodalmat olvasni. :) Külön örvendetes dolog számomra, hogy végre egy ilyen történetet is olvashattam: ami nem a borzalmakra fókuszál, hanem a túlélésre, az újrakezdésre. Ez minden helyzetben erőt adhat az olvasónak is, gyönyörű példa rá, hogy még a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút, egyenesbe jöhet minden. Ígéri mindezt úgy az írónő, hogy közben nem csap át gejles tündérmesébe a könyv, végig a valóság talaján marad.
Abban is különleges a könyv, hogy nem a holtakra helyezi elsődlegesen a hangsúlyt, hanem azokra, akik életben maradtak. Hogy milyen iszonyúan nehéz lehetett egy hozzátartozónak megküzdeni azzal, hogy 20-30 fős „szűk” családjából pl. nem ritkán csak egymaga élte túl a borzalmakat… Hogy a szerettei életét nem egy véletlen baleset vagy betegség vette el, hanem az emberi gonoszság. Csupán mert valakinek kedve támadt Istent játszani… Ártatlan emberekkel…
Kezdettől fogva viszolyogtam is kicsit a történettől. Nagyon tartottam attól, hogy vajon átcsap-e kettejük apa-lánya viszonya valami teljesen másba… Nagyon nem akartam… Szerencsére ez végül alaptalannak bizonyult egy apró momentumot leszámítva, ami bár kicsit rosszul esett, de nehézkesen azért túl tudtam lépni rajta…. Süni és Aldó kapcsolata nagyon szívmelengető volt, ahogy (átvitt értelemben) a szeretteik sírjától a saját sírjukig kísérték egymást… A szeretet tényleg csodákra képes.
A könyvről az írónő beszélt nemrég egy műsorban, akkor figyeltem fel rá, és döntöttem el, hogy el fogom olvasni. Akkor még azt sem tudtam, hogy film is készült belőle „Akik maradtak” címmel, amit Oscar-díjra is neveztek. És igen, azóta belefutottam a neten számtalan fújolóba is, hogy „már megint holokausztos filmmel akartunk Oscart nyerni”, „unalmas”, „bezzeg xy témáról nem készül benevezhető film, csak erről”, stb… De ha valaki tényleg ismerné a történetet, tudná, hogy ez ennél jóval többről szól, és a Holokauszt „csak” a kiindulási pontja. (Ugyanúgy szó van benne a szovjet megszállás borzalmairól is, sőt, erről még több szó is esik, mint amarról, tekintve, hogy a regény cselekménye 1948 és ’67 között játszódik… Viszont még mindig nem ez a könyv lényegi része, hanem ami a sorok között van. De ehhez olvasni/nézni kell.)
Egy szó, mint száz: én nagyon ajánlom a könyvet, és amint lehetőségem lesz rá, szívesen megnézem a filmadaptációját is. (Update: megnézve a filmet, azt kell írjam, ezúttal is sokkal ajánlatosabb a könyvvel barátkozni. A film ugyan jól esett, de túlságosan lecsupaszított a könyvhöz képest, utóbbi nekem sokkal nagyobb élményt adott.)
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 328
Olvastam: 2020.02.10.
Osztályzat: 5/5
-
2020.05.03. 10:26
-
**Valcsa**
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
