Valcsa olvasónaplója

"Szerinted hosszú távon el lehet viselni úgy az életet – szólalt meg komolyan –, ha az ember ellenséget lát mindenkiben?"

"Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja."

A legjobban azokat a könyveket szeretem, ahol nemcsak a történet köt le, hanem a szereplőket is megszeretem, közel kerülnek hozzám, és valóban érdekel nem csak a cselekmény, de az ő sorsuk is. Boldog vagyok, hogy most is épp egy ilyen könyvhöz volt szerencsém. :)
Nagyon tetszett, hogy nem az untig ismételt felállást kaptuk főszereplő-ügyileg: Ophélie bosszantóan esetlen, már-már csúnyácska, nem sok vonzó van benne külsőleg (és első blikkre belsőre sem, hisz csak a múzeuma meg a tárgyak olvasása érdekli, semmi más – no meg az, hogy a tükrökön keresztül elbújhasson a világ elől), és Thorn sem az a tipikus szépfiú a langaléta alkatával, sebhelyes arcával, fakó színeivel, elsőre végtelenül bunkó és mogorva stílusával. Thornba mégis sikerült egy kicsit belehabarodni, még ha Ophélie-nak nem is… :DD Pedig olyan jók lennének ők együtt, azért nagyon remélem, hogy erre fog kifutni a sztori vége. :) A többi szereplőt is nagyon jól kidolgozta az írónő, és nem csak a pozitív karaktereket, de a negatívakat is. Róka és Gaélle feltűnése is sokat dobott a sztorin, még ha eleinte fölöslegesnek is tartaná az ember – nem az. :) Mindenki okkal kerül a képbe, minden elsőre furcsa történés értelmet nyer később.
Imádtam ezt a világot, amit kaptunk, a sokféle, különböző képességű embereivel és világfelépítésével. Így kell ezt csinálni! Tényleg, ha akarnék sem tudnék rosszat mondani rá.
A történet is nagyon izgalmas volt – bár az elején még nagyon nem tudtam, mit várhatok tőle, úgy éreztem, ok nélkül lett ennyire felsztárolva ez a könyv. Hát így, elolvasva már értem és át tudom érezni. :))
Egészen biztosan sokszor újra fogom még olvasni, és várom, hogy kézbe vehessem a következő részt, folytatva a kalandozást ebben a nagyon különös és különleges világban.

Sorozatrész: A tükörjáró #01

Kiadó: Kolibri

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 582

Olvastam: 2020.01.17.

Osztályzat: 5/5

---------------------------------------------------------

Eredeti cím: Les fiancés de l'hiver

Eredeti kiadás éve: 2013