Valcsa olvasónaplója

"A szimpatikusnak látszó fiatalemberekről néha ki szokott derülni, hogy valóban azok."

"Környezetvédők gyűjtik össze és szállítják el a Himalája hegyein, a hegymászók által hátrahagyott szemetet és az évtizedek alatt szerencsétlenül jártak holttesteit. Köztük van a titokzatos, piros kabátos katona, az immár legendássá vált Donovan ezredesé is. Róla az a hír járja, hogy kincset rejt piros katonakabátja. Leslie L. Lawrence éppen egy közeli kolostorban tartózkodik, amikor megindul a küzdelem a kabátban rejtőző gyémántokért. Leszármazottak és gyanús idegenek lepik el a kolostor környékét, gyilkosság gyilkosságot követ, hősünk életét is veszély fenyegeti, néha csak a jószerencse és a himalájai istenek mentik meg a haláltól. De végül is mit rejt a titokzatos piros kabát? Valóban gyémántokat? Ha igen, kinek a gyémántjait? A himalájai istenekét talán? Leslie L. Lawrence legújabb regénye a Kancsendzönga lábához kalauzolja el az olvasót, Lapcsang kolostorába, ahol hősünk szerint minden megtörténhet…"

Nem én leszek az, aki a legobjektívebb értékelést fogja írni erről a könyvről, az már egyszer biztos… :D
Én ugyanis Lőrincz L. László esetében ilyet nem tudok. :) Ő is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hobbiolvasó ember váljon belőlem, volt könyve, amit nagyon-nagyon szerettem, és már csak nosztalgiából is szívesen kézbe veszek tőle egy-egy újabbat is. Az egész gyerekkoromat is végigkísérte, 7-8 éves forma voltam (vagy még kisebb), mikor nővérem egy Mikulásra megkapta keresztapámtól a Kéz a sziklánt ajándékba… :D Akkoriban még nővérem sem igazán olvasott, pláne ilyeneket… :D És én is mindig borzongva néztem a könyvre, ugyanakkor alig vártam, hogy odáig nőjek, hogy végre én is olvashassam. :)) Addig maximum csak a borítót nézegethettem a polcon. Mindent összevéve: valószínűleg mindig megkülönböztetett helye lesz a szívemben Laci bácsinak és a könyveinek. :)
Tudom, hogy nem olyan ez már, mint anno, gyenguszka kissé, és nem is feltétlen van új a nap alatt – de én még mindig szeretem LLL könyveit. :)
Az utóbbi időben sok videó-interjú elém került az íróval, az elmúlt évekből – és most úgy megjött a kedvem ismét a könyveihez, rég olvastam már. Megnéztem, hogy legutóbb mi jött ki tőle, beleolvastam a fülszövegben, éééés…. Kancsendzönga! *-* Engem úgy kb. ennyivel meg is vett. :D Érdekel minden, ami hegyekkel kapcsolatos, vagy ilyen környezetben játszódik. Végig nagyon hangulatos is volt, ahogy a hegy lábánál lévő lámakolostorban zajlanak az események – egyedüli szívfájdalmam, hogy sokszor több tíz oldalon keresztül semmi nem történt, csak egymásnak adták a kilincset Leslie-nél a beszélgetőpartnerek – és beszéltek, csak beszéltek a vakvilágba, sokszor a történet szempontjából semmi értelme nem volt az egésznek, és ezeket az időhúzásokat az írónál még mindig nehezen viselem. :( Ez sok helyen már kifejezetten zavart, lehetett volna eseménydúsabb is, kevesebb beszéddel… De egyébként jól kikerekítette a végére, így végeredményben most sem tudom azt mondani, hogy fölösleges lett volna elolvasnom, vagy megvennem. :) Lolában csalódtam – bár ő már az elejétől sem volt szimpatikus, mindennek ellenére… De azért ezt nem feltétlen néztem volna ki belőle… és kíváncsi vagyok, hogy Felizita Butlerrel mit fog kihozni a helyzetből a folytatásban Leslie. Mert hogy arra is vevő leszek. :)

Sorozatrész: Leslie L. Lawrence #48 / Donovan ezredes #01

Kiadó: I.P.C.

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 512

Olvastam: 2020.03.26.

Osztályzat: 5/4