Valcsa olvasónaplója

"Minél idősebb vagy, annál több dolgot értesz. Most például már tudom, hogy az ember élete három szakaszból áll. Az elsőben még nem gondolunk arra, hogy megöregszünk, hogy az idő telik, sem arra, hogy születésünk napjától kezdve a halál felé haladunk. Ezután jön a második életszakasz: az ember már nem gyerek, éppen ezért tisztában van saját élete törékenységével, ez eleinte kissé nyugtalanítja, majd a nyugtalanság nőttön – nő, egy kétségekkel és szorongással teli tengerré duzzad, ami aztán életünk végéig elkísér. Végül az ember utolsó életszakasza is elérkezik: ekkor már elfogadja a valóságot, beletörődik és türelmesen várakozik. Életem során számos olyan embert megismertem, aki beleragadt valamelyik életszakaszba, és képtelen volt túllépni rajta. És ez szörnyű dolog."

"1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica.
Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza!
Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát.
„A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.”
Carlos Ruiz Zafón "

Sajnos, nem győzött meg maradéktalanul. :(
Az eleje nagyon érdektelen és lapos volt, untam. Kb. a felétől kezdett felpörögni, ami egy 230 oldalas könyvnél nem a legjobb arány és leginkább onnantól, mikor Irina legurult a lépcsőn…. Onnantól már nagyon kezdett érdekelni, nagyon szívesen olvastam volna még tovább is, volt egy kis creepy hangulata is már, az őrült vigyorgó bohóc-jelenés miatt. A Köd Hercege nagyon elborult figura, de ő volt a könyv fénypontja, bárcsak még a másik két könyvben is ő mozgatná a szálakat, és többet is megtudhatnánk róla! Nekem kicsit a Stranger Things és a King-féle AZ keveréke volt ez a történet. Csak valami mégis nagyon hiányzott belőle mindvégig, nem tudott igazán magával sodorni. :(
Az mindenesetre jó dolog, hogy hiába „trilógia”, de ez a kötet egy kerek, lezárt történet, így nem kell tűkön ülve várni a ki tudja mikor érkező „folytatást”. Azokban már elvileg teljesen más lesz a történet is (a könyv végén található rövid ismertetők alapján…), igaz, ettől még inkább tartok, hogy vajon azok milyenek lesznek, mennyire fognak lekötni. :/ Egyelőre még azt sem látom, hol van a kapcsolódási pont a sorozat köteteiben…
Egész jó volt (ahhoz képest pláne, hogy ez volt Zafón első kiadott regénye), és nem mondom, hogy megbántam a megvásárlását, pláne az elolvasását, de nagyon felemásak az érzéseim, nem tudom, mikor fogom újra levenni a polcról.

Sorozatrész: A Köd trilógiája #01

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 232

Olvastam: 2020.03.31.

Osztályzat: 5/4* 

---------------------------------------------------------

Eredeti cím: El príncipe de la niebla

Eredeti kiadás éve: 1993