Valcsa olvasónaplója

"Ami engem illet, nem azért utazom,
hogy bárhova is menjek, csupán az utazás érdekel.
Az utazás kedvéért utazom.
A legnagyobb kaland maga a helyváltoztatás.
Robert Louis Stevenson"

"Miss Hannah Pym munkaadója halála után ötezer fontot örököl. A vénkisasszony felmondja házvezetőnői állását, és úgy dönt, postakocsin utazva kalandot keres a vidéki Angliában. De a kalandot nem is kell keresnie, az hamar rátalál Miss Pymre, Miss Emily Freemantle képében: az ibolyakék szemű, elkényeztetett szépség egy kiélt arisztokrata elől menekül, akihez a szülei akarják hozzákényszeríteni.
Amikor a lány jóképű jegyese is felszáll a postakocsijukra, Miss Pym biztosra veszi, hogy Emily elhamarkodottan akar kiugrani ebből az előkelő partiból. Így amint az utasok megszállnak egy fogadóban, Miss Pym hozzálát a fiatalok összeboronálásához, és bár Lord Ranger Harley fennen hangoztatja, hogy sosem venne el egy hálátlan leányzót, Miss Pym úgy gyanítja, hogy meghitt környezetben, némi háztartási munka segítségével, minden romantikus bonyodalom megoldódik.
„M. C. Beaton a régensség korabeli romantikus regények koronázatlan királynője.” "

Leárazva vettem meg pár hete, és nem is mondom, hogy megbántam, viszont tény, hogy kicsit csalódott vagyok: ez a tetszetős borító bizony silányabb tartalmat rejt, mint amire számítottam… :( Pedig nagyon reméltem, hogy ha már az Agatha Raisin sorozat nyitókötete annyira nem nyerte el a tetszésemet, ez a sorozat jobban el fogja. És valamilyen szinten valóban jobban tetszett (1 csillagnyival), de szerintem ideje belátnom, hogy M.C.Beaton sosem lesz kedvencem…
A történet alapjában nagyon szimpatikus: Miss Hannah Pym (aki szinte egész életét az angliai Thornton Hall-ban élte le, és utóbb már házvezetőnőként teljesített szolgálatot a birtokon) 45 évesen hirtelen munka nélkül marad. Addigi munkaadója, a ház ura meghal, a birtokot pedig lezárják, a szolgálókat elbocsájtják. A végrendelet szerint Hannah is részesül az örökségből, mint leghűségesebb, legrégebb óta ott dolgozó szolgáló – ő pedig a frissen szerzett vagyonát arra fordítja, hogy most végre utazgasson a hőn áhított „Repülő Masinán”: postakocsin, melyet egész addigi életében csak az ablakból csodált, és csak találgathatta, kiket szállíthat, hová, és mi célból. Elhatározza hát, hogy ő is útra kel, postakocsikon nyargalva, kalandokat keresve hátralévő életére. :) Az Exeter-be tartó postakocsiban végül elég színes társaság verődik össze, és újabb küldetést is talál magának: a kotnyeles vénkisasszony a regény során két ízben is (akarva vagy akaratlanul) házasságközvetítővé válik… :)
A regényből árad a korabeli angliai vidéki miliő hangulata, ezt nagyon díjazom ezekben a könyvekben, emiatt a regény elejét és végét kifejezetten szerettem. A gond csak a közepével volt: mikor a dologtalan fogadóbéli napokat töltik el ilyen-olyan tevékenységekkel az utasok… :/ Azokat az oldalakat mérhetetlenül untam. De tényleg. Amolyan „falhozvágósan”. Leginkább ez akasztott meg az olvasásban is. Néha olyan érzésem volt, mintha valami osztálykirándulásról olvasnék, annyira gyerekesek voltak a karakterek pl. a hógolyócsata… Random felnőtt emberek, és leállnak egy fogadó kertjében hógolyózni? Meg színdarabot előadni? Na meg a „levélíró verseny”… Még ha az csali volt, de akkor is, kinek fordulna meg ilyen a fejében? Vagy pl. mikor eldördül a lövés, és a tettest Miss Pym az alábbi mondattal küldi el: „Menjen a szobájába! Majd később beszélek magával!” Mintha legalábbis valami rakoncátlan gyerekről lenne szó, és nem egy felnőtt emberről, aki épp fegyverrel akart lelőni egy másikat… Lord Harley meg szintén végig úgy kezelte a kapitányt, mintha dedós lenne, ők ketten Hannah-val valahogy önjelölt „nevelőkké” avanzsáltak át a történet során, akik neveletlen kölyköket próbálnak megregulázni – legalábbis ezek a megszólalásaik, tetteik abszolút ezt az érzetet keltik… :/ És ez nagyon-nagyon zavart végig… Oldalak teltek el, amin az égvilágon semmi nem történt, főztek, takarítottak, és mindez oldalakon keresztül, részletesen leírva! Rémesen eseménytelen volt a könyv közepe, néha történt egy-egy érdekesebb, jelentősebb dolog is, de aztán máris jött a dögunalom…
A Hannah+Sir George szál érdekes, jó lenne, ha a végén ők is összejönnének, kíváncsi leszek, a regénysorozat során hogyan alakul majd kettejük kapcsolata. Érdekes csavar lenne a sorozat lezárásához a későbbiekben, ha végül a „vénlány házasságközvetítő” is férjhez menne. :) Emily + Lord Harley párosát is kedveltem, aranyos fordulat volt, hogy eleinte még hallani sem akartak arról, hogy bármi közük legyen egymáshoz, és megvetették ennek az elrendezett mű-házasságnak még a gondolatát is, aztán szép lassan mégicsak összemelegedtek.
A vége viszont tényleg izgalmas volt, bár sejtettem, hogy nem a kapitány áll a dolgok hátterében és ez, hogy Miss Pym a következő kötetben Bath-ba utazik, el is döntötte, hogy azt is el fogom olvasni mindenképpen. :) Több regényt is olvastam már, ami ott játszódott, szerettem is őket, annyira hangulatosnak festik le a környéket, így már biztos, hogy a következő, Bath-ba induló postakocsin én is ott leszek Miss Pym-mal. :)

Sorozatrész: Az utazó házasságközvetítő #01

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 236

Olvastam: 2019.06.28.

Osztályzat: 5/4

-------------------------------------------------

Eredeti cím: Emily Goes to Exeter

Eredeti kiadás éve: 1990