Valcsa olvasónaplója

"Az időből sosem jut elég, az idő vihart kavar a szívünkben, az időt csak okosan szabad eltölteni. Nem lehet becsomagolni, szalaggal átkötni és a karácsonyfa alá tenni. Időt nem lehet ajándékozni. De ami van, meg lehet egymással osztani."

"A kevély üzletember, Lou Suffern folyamatosan küzd az idővel, még álmában is csak a munka jár az eszében. Családjának meg kell harcolnia minden vele töltött pillanatért. Egy hideg téli reggel munkába menet Lou megismerkedik a hajléktalan Gabe-bel, és egy pillanatra mégis meglágyul a szíve: állást szerez a fiúnak a cégnél. Ez a ritka jó cselekedet többszörösen megtérül: Gabe szerencsét hoz Lounak, sőt, úgy tűnik Gabe segítségével elérheti, amit mindig is akart: végre egyszerre lehet két helyen! Azonban rá kell jönnie, a rohanás sem mindig kifizetődő, és karácsony reggeléig még sok mindent rendbe kell hoznia a családjával… Cecelia Ahern negyedik, az Athenaeumnál megjelenő kötete (Talált tárgyak országa, Bennem élsz, Ahol a szivárvány véget ér) igazi karácsonyi történet egy mesés ajándékról, amelyet az ember életében csak egyetlenegyszer kaphat meg."

A történet gyakorlatilag Lou – egy munkamániás, szoknyapecér családapa – karácsonyi éneke.
Ez már nem az első Ahern-könyv, amit kézbe vettem, és a többihez hasonlóan imádtam ezt is. Egy aranyos karácsonyi történetre számítottam, ehelyett valami egészen mást kaptam. Sokkal szomorúbbat. Nem akartam, hogy ilyen vége legyen… :( Sokkal jobb lett volna, ha hepienddel záródik a történet, hogy miután Lou egyik énje hazalátogat, addig a másik ismét életre kel, aztán jó útra térve éli tovább az életét… Nem érdekel, mennyire klisés lett volna így. De ez így, hogy főleg karácsonykor hal meg, valami borzasztó… Nagyon jól tudom, hogy az élet is produkál ilyen eseteket, de ez önmagában is szörnyűséges, most nagyon nem akartam ilyenről olvasni is… :( Ahogy mondani szokás: a karácsony a csodák ideje. És én csodát akartam. :( .
Cecelia – az ehető, könnyű cukormáz alá – mindig csomagol egy kis mélyebb tartalmat is. Ez ezúttal sem volt másképpen: éljünk úgy, hogy egyetlen percét se bánjuk meg; tudjuk azt, hogy mik az igazán fontos dolgok az életünkben, és ezek álljanak mindig, mindenkor a fontossági sorrendünk élén; az idő véges, hát ne pazaroljuk, élvezzük és töltsük el minél tartalmasabban – és istenem, milyen gyakran hajlamosak vagyunk erről elfelejtkezni…
Szerettem a szereplőket is, még ezt a gyakran mocskos disznó Lou-t is, Gabe-et meg aztán főleg. :) Ez is tetszett, hogy a „pulykás srác” kerettörténetébe van ágyazva a sztori.
A hétköznapi életbe helyezett fantasy-elemektől meg általában ódzkodni szoktam, de úgy tűnik, Ceceliának ez nagyon megy: már A holnap titkai-nál is bizonyította, mennyire zseniálisan tudja összehozni a valóságot a fantasy-vel (elvégre ott is egy teljesen hagyományos, valóságos történetben csak egyetlen fantasy-szál volt, a napló – itt pedig ez a "klónozás").
Egy újabb könyve az írónőnek, amit nagyon szerettem olvasni. Eddig háromból három. :)

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 296

Olvastam: 2018.01.09.

Osztályzat: 5/4.5

--------------------------------------------------------

Eredeti cím: The Gift

Eredeti kiadás éve: 2008