Valcsa olvasónaplója

"Vannak olyan fájdalmak, melyekről jobb nem is beszélni."

"Az ​Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.
A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.
Ania Ahlborn regénye pokoli utazás az amerikai vidék kietlen zugaiba, ahol velejéig romlott emberek tesznek kimondhatatlan dolgokat. A Vértestvérek nem csak az utóbbi évek egyik legsokkolóbb horrora, de egyben tanúbizonysága annak is, hogy a műfaj nem csak a férfi szerzőké."

Az utóbbi idők egyik legnyomasztóbb, leggyomorforgatóbb könyve volt ez számomra… :/
Mindennek ellenére csöppet sem sikerült megértenem, hogy miért tették ezt, miért kellett nőket elrabolni, megölni, és konkrétan megenni vacsorára… :/ „Mama” szörnyű gyerekkora nem elég mentség erre… Bár, ha azt vesszük, hogy egyikük sem volt épelméjű, akkor nincs is több kérdés….
Michael nekem végig olyan volt, mint aki egy maximum 13 éves „átlaggyerek” szellemi szintjén megrekedt (holott már rég elmúlt 13…), és ez eléggé zavart. Nyilván nem lehet ép ésszel felérni, hogy mekkora személyiségtorzulással járhatott neki így felnőni, ilyen családban, ilyen „tevékenységeket” folytatva, szóval ez még éppen meg is magyarázná, hogy miért ennyire gyerekes, de én azért mindvégig szurkoltam neki, hogy kapja össze magát, és forduljon a „családja” ellen. Ami ugyebár meg is történik a végén… Ezt a „tudtod nélkül megetetem veled az ismerősödet/családtagodat” dolgot már anno Hannibal Lecter ellőtte, úgyhogy ez már azért akkorát nem ütött, plusz mikor a nőt elkapták, nyakában az „M” betűs medállal, már akkor tudtam, hogy ki ő… Egyedül Alice valódi kiléte lepett meg. Mondjuk, az nagyobb mellbevágás lett volna, ha Lucyról derül ki ez… o.O De gondolom, az író ekkora terhet már nem akart Michael nyakába varrni…
Misty-t sajnáltam, mint a család egyedüli agyilag-nem-zokni tagját… és valahol belül reménykedtem azért, hogy Wade sem olyan romlott, mint a többiek…
Hű, hát idegileg tényleg kicsinálja ez a könyv az embert, annyi borzalmat sikerült az írónőnek összehordania ebbe az alig több mint 250 oldalba; gyengébb idegzetű/gyomrú olvasóknak semmi esetre sem ajánlott… :/
(Azt viszont megjegyezném, hogy egyébként nem volt akkora durranás, mint amire számítottam, kicsit csalódás volt… Jó volt elolvasni, de ha kihagytam volna, akkor sem veszítettem volna sokat.)

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 256

Olvastam: 2017.09.08.

Osztályzat: 5/4

----------------------------------------------------------------

Eredeti cím: Brother

Eredeti kiadás éve: 2015