Valcsa olvasónaplója

"A mai napot egy kis semmi teával indítottam. A semmi teát könnyű elkészíteni. Végy egy adag forró vizet, és ne tegyél bele semmit. Pár hete kísérleteztem a burgonyahéjteával, de erről minél kevesebb szó esik, annál jobb."

"AZ ​UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?"

Nagyon röviden: MacGyver a Marson. :) (Na azt a sorozatot is nagyon bírtam anno. :)) És eszembe is jutott egy vicc: – Mi az: feldobod csavar, leesik bicikli? – MacGyver a padláson. :D Na itt is ugyanez, csak „Watney a Marson.” Őrületes, hogy tényleg mindenre volt egy B terve…)

"Akárhogy is, a bordáim pokolian fájnak, a látásom még mindig homályos a gyorsulási betegségtől, nagyon éhes vagyok, még 211 napig nem látom a Földet, és nyilvánvalóan úgy bűzlök, mint egy pár izzadt zokni, amire rászart egy görény.
Ez életem legboldogabb napja."

Valóban nagyon jó a könyv, csak baromi lassan haladtam vele, úgyhogy kb. félúton megnéztem a filmet. :) Na az kevésbé volt tudományos, és néhány dolog máshogy is volt benne megoldva mint pl. a filmben nem esett szó róla, hogy a legénység megbeszélte, hogy ha nem sikerül az ellátmányszondát befogniuk, vagy bármi végzetes dolog történik a hajón, ami veszélyezteti a túlélésüket, akkor Johanssen-t fogják kiválasztani „túlélőnek”, mivel ő a legfiatalabb közülük – ők pedig kvázi öngyilkosak lesznek. Így ott lesz Johanssen-nek a maradék ellátmány, plusz ugyebár ők is ehetőek lesznek… :/ Ez így elég durva. Valamilyen szinten meg is értem, hogy kihagyták a filmből – bár vannak esetek, mikor tényleg farkastörvények uralkodnak, és ha valaki túl akar élni, akkor mindent be kell vetni. És ez pont egy ilyen eset lett volna. A másik: a filmből nem rémlik a marsjáró + utánfutó felborulása sem a kráterben, de ebben nem vagyok biztos… Plusz: a végén a filmben Watney mégiscsak „Vasember” lett, és a kilyukasztott űrruhával manőverezett, míg a könyvben sikerült enélkül megoldaniuk Watney megmentését. Szóval vannak itt eltérések, és sok más könyv-film pároshoz hasonlóan, itt sem helyettesíti a film megnézése a könyv elolvasását. Viszont ezt mindenképpen csak azoknak ajánlanám, akiket nem zavarnak a nagyon részletes, matematikai-fizikai-kémiai-biológiai leírások (mert itt bizony kb. mindegyik témát érintik egy-egy mozzanat erejéig, pl. hogy kémiai elemeket/vegyületeket hogyan izolál és állít elő Watney, vagy pl. számolgatják a „méterperszekundumokat” a távolsághoz, emellett végigkövethetjük azt is, hogy baktériumokkal miként népesíti be Mark a marsi földet, hogy krumplikat tudjon termeszteni – meg még sok hasonló, ami tényleg érdekes ugyan, csak talán már-már túl tudományos néha egy mezei júzernek). Ezeket elég gyakran nehéz volt követnem, ezért is haladtam ennyire lassan a könyvvel.

" A NASA-val folytatott beszélgetésem a vízvisszanyerőről unalmas volt, és tele technikai részletekkel, úgyhogy leegyszerűsítem neked:
Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét?
NASA: (ötórányi tanácskozás után): Nem. Elbaszod, és meghalsz.
Úgyhogy szétszedtem.
(…)
Megmondtam a NASA-nak, hogy mit csináltam. A beszélgetés (leegyszerűsítve)
így zajlott:
Én: Szétszedtem, megtaláltam a problémát, megjavítottam.
NASA: Pöcs."

Másik oldaláról nézve a dolgot viszont izgalmas volt, pedig gyakorlatilag végig csak egyetlen embert követünk, egy totál kihalt bolygón. Ahogyan megpróbál bármi áron túlélni. Nagy mázli, hogy ő épp botanikus + gépészmérnök, ha a többiek közül ragadt volna ott valaki, nem biztos, hogy túlélte volna a Marsot… (Johanssen ugyebár az informatikus, rendszergazda, reaktortechnikus, Martinez a pilóta, Beck az orvos, biológus és EVA-specialista; Lewis a parancsnok és geológus 1 személyben; Vogel a kémikus.)
A fél csillag levonás a (számomra) túl tudományos leírásoknak szól, ez a része talán kissé túl lett tolva. Sok volt belőlük, és baromi hosszan voltak ecsetelgetve a dolgok. Ettől eltekintve viszont tényleg izgalmas maga a történet, és a stílus is tetszett, Mark szuperjófej, mindig megnevettetett valamivel. :D
Nem kizárt, hogy egyszer majd újra előveszem, hátha akkor már kevesebb lesz a homályos folt a tudományos részében is. :) (Andy Weir-nek meg hatalmas pirospont: nem tudom, hogy 100%-ig pontos volt-e minden, amit ő tudományosan bevett a regénybe, vagy hogy alapból mennyire ért ezekhez a dolgokhoz, és mennyi kutatómunka állhat mögötte. Mindenesetre megérte, mert akárhogy is, de így volt jó ez a könyv.)

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 358

Olvastam: 2017.11.12.

Osztályzat: 5/4.5