Valcsa olvasónaplója

"Remekül elvoltam, amíg nem kedveltelek. Remekül elvoltam úgy, hogy senkit sem kedveltem."

"A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.
Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul."

Végre! :) Ismét igazi Párválasztó-élményben volt részem. ^^ A sorozat első három részét én nagyon élveztem anno, aztán jött a zuhanórepülés A koronahercegnővel… :/ (Akárhogy is, de én azt a kötetet untam kicsit, sőt, Eadlyn is végig csak bosszantott, így meg nehéz érdeklődni, ha maga a főszereplő is ennyire ellenszenves…) Most pedig felpörögtek az események, Eadlyn is sokkal szerethetőbbé vált, és végre történtek igazán érdemleges dolgok is, nem éreztem úgy, hogy csak az olvasók idejét húzná az írónő ezzel. Mondjuk Marid Illéa megjelenését megalapozatlannak éreztem, egyszer csak úgy felbukkant a semmiből – és miért pont most…? Nem értem, Eadlyn miért bízott benne… Meg azt sem értem, miért „Illéa” a vezetékneve? A családjáról lett elnevezve a királyság, vagy mi? :/ Nekem ez zavaros.
Eadlyn végső döntésével én teljesen elégedett vagyok, neki szurkoltam mindvégig , ezt a csavart fel is vetettem az előző részhez írt értékelésemben. :) Vagyis több Kiválasztottnak is, de neki különösképpen. :)) Oké, Henri is cuki volt, meg Kile-t is kedveltem, de Eriket/Eikkot azért jobban. ^^ Egyébként nem is értem, miért kellett volna az írónőnek jobban "bevezetnie"/megalapoznia kettejük szerelmét. A szerelem – mint ahogy a könyv is rámutat – sokszor (sőt inkább: legtöbbször) villámcsapásként érkezik az ember életébe, a legváratlanabb helyekről, és nem is mindig abba az emberbe szeretünk bele, akit a józan eszünk jó ötletnek tartana választani. Így szerintem ez teljesen elfogadható, hogy egyszerűen csak arra kellett ráébrednie Eadlyn-nek, hogy ő szereti ezt a fiút, és kész. Nincs értelmes magyarázat rá, egyszerűen csak érzi. Valamit eltalált benne (egyébként ezt később meg is magyarázta, hogy mikor volt ez a pillanat…), és azóta érzi, hogy nem akar többé nélküle élni. Számomra ez valósághű.
Ami pedig Ean-ről és Hale-ről kiderült, azért az nem semmi… o.O Mondjuk ötletes csavar volt, hogy az írónő mindkettőjüket kispadra ültethesse a történet szempontjából.
A lezárás viszont részletesebb is lehetett volna, én kifejezetten szeretem az olyan történeteket, aminek a végén bepillantást nyerhetünk a szereplők jövőjébe. Az olvasót nyilván érdekli a sorsuk, ha már x kötetet végigizgul velük. :) Ezt most hiányoltam a végéről. De azért remélem, több folytatás már nem lesz, ne rontsák el ezt a sorozatot felesleges „bőr-lehúzásokkal”… :/ (Ezt éreztem már A koronahercegnő olvasása alatt is… Örülök, hogy most ez a rész helyrebillentette az egyensúlyt, és így végeredményben nem érzem hiábavalónak ezt a 2 legutóbbi kötetet. Utálnám „nem-szeretni” ezt a sorozatot.)
Összességében: határozottan tetszett. :) Helyenként el is pityeredtem rajta, hiányozni fog Kile, Eadlyn, Erik, és szinte mindenki ebből a történetből. :)

Sorozatrész: A Párválasztó #05

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 300

Olvastam: 2016.08.14

Osztályzat: 5/5