Valcsa olvasónaplója

"Úgy gondolom, a szex nem érhet annyit, hogy felborítsuk miatta a házasságunkat, és tönkretegyük a férjünket vagy a feleségünket."

"Elhidegülés – megcsalás: ez a félrelépés általános képlete. Az elhidegülés szinte kivétel nélkül szexuális természetű, de mit kezdjen magával és a vágyaival az, akit évek óta nem kíván a párja, miközben a kapcsolata alapvetően jól működik, a közös gyerekekről és a közös egzisztenciáról nem is beszélve?! Ugye, nem is olyan egyszerű? És mi a helyzet a történet lelki oldalával? – A Magyar szeretők című riportkönyv tíz férfi és tíz nő őszinte, hol megható, hol fájdalmas, néhol humorral átitatott, de leginkább tanulságos vallomásán keresztül járja körül első sorban azt, hogy kit mi sodor bele egy viszonyba.
Az egyik legfelkapottabb belvárosi kávézó teraszán ültünk egy kellemes tavaszi délutánon, és az egyik riportalanyom épp arról mesélt, hogy a férje egy 20 éves lánnyal csalja. Aztán elhallgattunk, mert észrevettük: a teraszon mindenki a megcsalásról és a viszonyokról beszél."

Először arra gondoltam, hogy ezt a könyvet nem fogom csillagozni, mert mégis mit csillagozzak rajta? Azt, hogy jól meg van írva? Azt értékeljem, hogy volt bátorsága ennek a 20 embernek kitárulkozni, és elmondani az olvasónak azt, amit nagy részük eddig senkinek sem mondott el? Vagy magát a tetteket értékeljem egy 1-5ös skálán?
(Aztán mégis csillagoztam, mert végül is eddig mindent értékeltem itt, amit olvastam, és mivel egész olvasmányos könyv volt ez, emiatt kapta az 5 csillagot.)
A félrelépést, mint olyat, nem tartom bocsánatos bűnnek. Úgy nem, ha a társunk bízik bennünk, hűséges, szeret minket, mi meg vagyunk olyan görények, hogy becsapjuk, visszaélünk a bizalmával, némi izgalomért, meg azért, hogy ne unatkozzunk, ne legyenek egysíkúak a hétköznapok, legyen valami változatosság… A nyitott kapcsolat már más tészta, most ha ez jön be mindkettejüknek, hogy mással is… akkor egészségükre. De attól még nem tartom egészségesnek, pláne azt a szituációt, amit leírt a könyv is, hogy a férj vitte randira a feleségét, és utána a kocsiból még integetett a nőnek meg a szeretőjének, hogy érezzék jól magukat… Jézusom… -.- Én igenis birtokló típus vagyok abból a szempontból, hogy számomra elképzelhetetlen, hogy a párom mással legyen együtt, akár csak csókolózás szintjén is (ment már rá többéves kapcsolatom erre, hogy nem tudtam megbocsájtani egy ilyen „kis kilengést” sem). Megjegyzem: elsődlegesen nem a „másik nőre” haragudtam, mert bár igaz, hogy minden két emberen múlik, de végső soron nem ő volt az, aki félrelépett. Ettől függetlenül persze ezt a „szeretői” létformát sem védem, én ezzel úgy vagyok, hogy lehetőleg ne én legyek már az, aki miatt kikerül egy kapcsolat végére a pont (még ha amúgy is sok a gond köztük…), másrészt pl. ha velem csalja valaki a párját, aztán összejövök vele, mi a garancia rá, hogy pár év múlva nem játssza el ugyanezt a „megcsalósdit” majd velem is, és nem hagy el egy másikért?
A hűség nem érzés, hanem döntés. Nem kérdés, hanem válasz arra, hogy milyen ember vagy valójában.
Sokan úgy tartják, hogy csak az érzelmi megcsalás a „súlyos”, ha a szerető már hiányozni kezd, és úgymond beépül az illető életébe, stb. Számomra mindenesetre egyszerűen gusztustalan dolog az, ha a párom mással is „érintkezik”… Ha erre képes, akkor nem is kellek én igazán neki, nem értékel engem, nem vagyok számára fontos, mert ha mégis, akkor „beérné” velem. Szerény véleményem szerint.
Az már kicsit másabb megvilágításba helyezi a dolgokat, ha úgy történik a félrelépés, hogy a férjtől/feleségtől már abszolút semmi törődést nem kap, folyamatos elutasításba ütközik. Ilyenkor tényleg nem lehet csak 2 embert hibáztatni, jócskán sáros a harmadik, „megcsalt” fél is. Sokakat összeköt a gyerek, de nem biztos, hogy neki jobb úgy felnőni, hogy apu-anyu folyton marja egymást, ahelyett, hogy apu-anyu külön élne, más-más emberekkel, de legalább végre boldogan, és a gyerek se hallgatná folyton a marakodásukat, meg hogy úgy él egymással két ember, hogy a szeretetnek kb. nyoma sincs. Szerintem a gyerek miatt nem mindig ildomos erőltetni az együtt-maradást.
Az egyik fő gond meg szerintem az, hogy nincsenek kimondva, megbeszélve a dolgok. Nincs letisztázva, hogy figyelj, ez így nekem nem jó, változtassunk. Ilyenkor meg nincs is min meglepődni.
A könyvről: olvasmányos, néhol jócskán megdöbbentő, őszinte, elgondolkodtató. Ha valakit érdekel a téma, mindenképpen olvassa el.

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 336

Olvastam: 2016.07.09.

Osztályzat: 5/5