Valcsa olvasónaplója

" a család az, ami akkor marad, ha már semmi egyebed nincsen "

"Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább. A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra."

Egész jó volt. :) Bár kétségtelen, hogy eleinte nem igazán fogott meg, kicsit szenvedtem vele, nagyon nehezen akart beindulni a történet… :/ Maga az alaphelyzet mindenképpen elgondolkodtató és rendkívüli: emberek egy csoportja él egy sziget partján, összetákolt viskókban, száműzöttként, és abból próbálják fenntartani magukat, hogy megfeneklett hajókat bontanak alkatrészeikre, és adnak túl rajtuk. Nincs semmi kilátásuk jobb életre, a gyerekek is jóformán a könnyűbrigádban, kábelgyűjtés közben nőnek fel, munkával, mert farkastörvények uralkodnak, minden kézre szükség van, és aki nem dolgozik, ne is egyék.
Megismerjük a törvényeiket, a munkájukat, a főbb karaktereket – viszont az első igazán izgalmas esemény az elején az, mikor SPOILER. Aztán jött úgy 30-40 oldalnyi unatkozás megint… :/ És igazából Nita felbukkanásától se igazán zsongtam be…
Az áttörést az hozta meg, mikor SPOILER. Onnantól már tényleg letehetetlen volt számomra is, fordulatos, izgalmas. :)
Az viszont mindvégig zavart, hogy nem tudtam Véznát sem és Nitát sem 14-15 éves kamaszként kezelni, sokkal idősebbeknek tűntek mindketten… :/ Vézna is csinálhatott volna több hülyeséget, mert nem igazán hihető, hogy egy kamasz gyerek ennyire penge, ennyire ért mindenhez… :/ Csöppet sem életszerű.
Egyszeri olvasás céljából jó volt, de nem hiszem, hogy újrázni fogok belőle.

Kiadó: Ad Astra

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 296

Olvastam: 2016.05.17.

Osztályzat: 5/4