Valcsa olvasónaplója

"Minden egyes új nappal értéktelenebb lesz a valóságom. Hangos és rendetlen, megjósolhatatlan és fáradságos. Mit is tud a valóság? Éhessé tesz, szomjassá, elégedetlenné. Fájdalmat okoz, betegségekkel dobálózik, nevetséges törvényeknek engedelmeskedik. De főként: véges. Mindig halállal végződik.
Más dolgok számítanak, azoknak van erejük: az ötletek, a szenvedélyek, sőt a téboly. Minden, ami túlmutat az értelmen. Megvonom a hozzájárulásomat a valóságtól. Megtagadom tőle a segítségemet. Engedek a csábításnak, hogy hátat fordítsak a világnak, és teljes szívvel a végtelenségbe vetem magam."

"Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…"

Sokáig tanakodtam, hogy kell-e nekem ez a könyv – de aztán a fülszöveg maximálisan meggyőzött, szóval felkerült a kívánságlistámra, és páromtól meg is kaptam. Aztán kezembe került a Szellemlány (szintén Pongrácos könyv, az első könyvem tőlük), és az enyhén szólva nem tetszett, szóval tartottam tőle, hogy a Pongrác-könyveknek nem biztos, hogy én vagyok a célcsoportja, és mi van, ha az Erebos sem fog tetszeni… De ez a könyv… hát, én komolyan nagyon élveztem a kalandozást Erebos világában, és most megint szeretem a Pongrác kiadót is. :)) Picit hátborzongató volt (főleg a „küldönc” és a „halott ember”, meg hogy ennyire intelligens a játék, aztán a végén teljesen racionálisan meg lett magyarázva minden, ez különösen tetszett), nagyon izgalmas, és érdekes volt végig a könyv. Az pláne tetszett, hogy Nick és Sarius szinte összeolvadtak: mikor a játékban voltunk Sariussal, fel sem merült bennem, hogy ő csak egy kitalált karakter egy számítógépes játékban, legalább annyira tűnt valóságosnak, mint Nick.
(Mellesleg: csak én éreztem némi párhuzamot Denem naplójával, a Harry Potterből?)
Történet: 5/5
Borító: 5/4 (ez a „mindent látó szem” nagyon találó)
Kedvenc szereplő: Emily és Victor (utóbbi különösen :D)
Legellenszenvesebb karakter: Colin… (és még pár karakter a játékban, mint pl. Feniel és Lelant…)
Legjobb rész: mikor hárman nyomozni kezdenek Erebos-ügyben.
Amúgy tudja valaki, hogy a „holló” mit jelképez? (Emily egyszer így szólítja Nick-et, és a könyv végén is feltűnik ez a szimbólum. Köze van Emily verseihez? Gondolkodom, de nem tudok pontosan rájönni… :/)
(Update: Azóta már megtudtam, hogy a titok nyitja az, hogy két holló van Nick nyakára tetoválva.)

Kiadó: Pongrác

Oldalszám: 544

Olvastam: 2013.11.25.

Osztályzat: 5/5