Valcsa olvasónaplója

"Kiléptem. Apa a folyosón állt. Felemelte a jobb kezét, és szétnyitotta az ujjait, mint egy legyezőt. Felemeltem a bal kezemet, szétnyitottam az ujjaimat, mint egy legyezőt, és összeérintettük az ujjaink hegyét. Azért csináljuk ezt, mert apa néha szeretne átölelni, de én nem szeretem, ha átölelnek, ezért ezt csináljuk helyette, és ez azt jelenti, hogy apa szeret engem."

"A tizenöt éves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója – egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg. Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében. Mark Haddon bámulatos beleérzéssel ábrázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az angliai Oxfordban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat."

Nincs autista ismerősöm, így nem tudom azt sem, mennyire hiteles ez a könyv. De amit az autistákról olvastam, az alapján úgy gondolom, az.
Nálam bizony ez ötcsillagos lett. Elég gyorsan haladtam a könyvvel, olvasmányos volt, és mindegyik prímfejezetben volt valami, ami miatt nem tudtam letenni a könyvet, és mormoltam magamban, hogy „na jó, még egy fejezet, aztán alszok” (mert hogy szokásom többnyire éjjel olvasni).
Christophert megkedveltem: néha agresszív, néha nincs a helyzet magaslatán, mégis volt sok aranyos, megmosolyogtató gondolata és annyira megsajnáltam… :( Nem elég, hogy ezzel a betegséggel kell együtt élnie, ráadásul a szülei is nehezen tudják tolerálni a fogyatékosságát. Két összezavarodott ember, akik valószínűleg csöppet sem voltak felkészülve arra, ami az autista gyerekük gondozásával jár, és valószínűleg már kezdtek is belefáradni.
Az anyukát mindenesetre nem tudom megérteni. Az csak egy dolog, hogy félrelép, de hogy teljesen a férjére sózza a gyerek nevelését (ami egy ilyen betegségnél aztán pláne nem könnyű feladat)….! Évekig nem is jelentkezik a saját gyerekénél, de ez neki is totál rendben van így, és azzal magyarázza, hogy a gyereknek is jobb így… Őrület… -.-

Kiadó: Európa

Oldalszám: 258

Olvastam: 2014.04.27

Osztályzat: 5/5