Valcsa olvasónaplója

"– Aki a mindennél kevesebbet tud, az mindig elégedetlen marad. Szerintem nem is érezhet az ember másként."

"Hét lefagyasztott ember és Jones macska álmodik a Nostromo teherűrhajó fedélzetén. Anya, a központi számítógép csak akkor vezényel ébresztőt, ha szenzorai rendellenességet észlelnek. A végtelen időben és térben száguldó űrhajó utasait váratlan riadó rázza meg. Rövidesen kiderül, hogy rémálomra ébredtek. A járműre került a tojásait emberbe rakó sebezhetetlen halál. S a Nostromo rettenetes rakományával a Földre tart… A méltán világhírű könyv azoknak is tartogat izgalmat, akik látták a történet alapján készült filmet."

Hiperálmomban sem gondoltam volna, hogy nekem ez ennyire fog tetszeni. Döbbenetesen jó könyv (még anno fősulin az egyik sci-fi rajongó tanárom beszélt erről, hogy érdemes elolvasni, azóta terveztem, bár tény, hogy nem gyakran szoktam sci-fit olvasni). Végletekig izgalmas: mikor az ember már azt hinné, hogy kész, itt vége mindennek, már semmi más nem jöhet, akkor mindig történik valami olyan, ami az eddigi számításokat romba dönti, és teljesen új helyzetet teremt.
Már maga az alaphelyzet is borzalom, hogy ott van 7 ember, összezárva egy vérszomjasvalamivel. Menekülni nem tudnak sehová, mert körülöttük csak a világűr, és az oxigénük is csak egyre fogy, a Föld pedig még messze…
Amikor kiderül a robot-dolog, az nagyot ütött, és sokáig nem tudtam hova tenni, aztán persze itt is megvolt az ok-okozat összefüggés. Pluszpont, hogy végre egy könyv, ahol minden szereplőnek meg van a maga személyisége (úgy értve, hogy van sok olyan könyv is, ahol teljesen összefolynak a karakterek: ha visszagondol az ember már nem tudja pontosan megmondani, hogy ki mit csinált, annyira mindegy, mert mindegyik ugyanolyan… Erre példának „A vámpír herceg”-et tudnám mondani Darren Shan-tól, ott a szereplőkben semmi egyediség nincs, ami megkülönböztetné egymástól őket. Na itt ebből a szempontból is minden a helyén volt, nagyon jó a könyv karakterkidolgozása). Teljesen jól elkülönül Dallas, a néha kissé gyávának tűnő kapitány, aki többnyire szereti mással végeztetni a piszkos munkát; a fedélzeti tiszt Ripley, aki mindig igyekszik hű lenni a szabályokhoz; a gyanakvásra folyton okot adó Ash, a hajó kutatótisztje; az örökösen a részesedésre gondoló, nyers és szinte végig ellenszenves hajógépész, Parker és társa a gépésztechnikus Brett…"Ja." Talán egyedül a navigátor Lambert és a másodtiszt Kane karaktere maradt kicsit kidolgozatlanul, de azért ők is jól elkülöníthetőek a többiektől.
A cím mondjuk szerintem kicsit sántít. Ha jobban belegondolunk, a nyolcadik utas Jones, az űrhajó macskája. A halál csak a kilencedik lehet.
[Egyetlen Alien-filmet sem láttam, de nem is baj, mert nekem ezt nem hiszem, hogy bírná az idegzetem/gyomrom… :/ Olvasva jobb, bár azért így is kellően berezeltem egy-egy résznél. :/]

Kiadó: Kozmosz Könyvek

Oldalszám: 260

Olvastam: 2014.02.09.

Osztályzat: 5/5