Valcsa olvasónaplója

"– Nem tudok várni. Gyorsan kell élnem, mielőtt lemegy a függöny."

"Sally Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban… El tudja ezt képzelni, dr. Ash?
Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre- létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkant a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege?"

Régi lemaradás volt ez a könyv, és örülök, hogy pótoltam. Egy moly.hu-s kihívásom sürgette meg, hogy előre ugrott a várólistámon, és ezért is sajnálom kicsit, hogy csak ennyire tetszett, mert egy kedves moly-ismerősöm egyik kedvence könyve ez.
Az alapötlet szerintem zseniális. Adott egy nő, 4 lehasadt személyiséggel, akik kényük-kedvük szerint veszik át az uralmat fölötte – ő pedig ebből semmire nem emlékszik, csak döbbenten áll az idő múlása előtt. Ez eddig oké. Még a könyv első fejezetei is tetszettek. De valahogy később a cselekmény számomra szép lassan kisiklott, el lett szúrva. Nagyon sok rész volt, amit untam, vagy szerintem máshogyan kellett volna SPOILER. Emiatt én ezt a könyvet nem tudtam megszeretni.
Kedvencem Derry volt, a bölcs „nyomjelző” (Hamupipőke meséjét egyébként nagyon szerettem gyerekként, úgyhogy ez közös is bennünk). Szörnyűséges a körülmény, ahogyan ő kivált Sally-ből, a mostohaapja egy s*ggfej… Ekkora traumát okozni egy gyereknek… (igaz, 10 évesen azért Sally-nek is lehetett volna ennél több esze is…). Jinx létrejötte is elgondolkodtató SPOILER, mindenesetre ez sem győzött meg, attól ugyanúgy utáltam… -.-
A könyv egyik nagy mondanivalója viszont mindenképpen az, hogy tanuljuk meg értékelni az apró dolgokat is, mert mindig jöhet rosszabb…
U.i: Kétségkívül ötletes és jó könyv ez is (számomra egyszer olvasható kategória – de nem bántam meg egyáltalán), viszont az író „Virágot Algernonnak” c. könyvét sokkal jobban megírt műnek tartom.

Kiadó: Alexandra

Oldalszám: 368

Olvastam: 2015.05.27.

Osztályzat: 5/3,5