Valcsa olvasónaplója

"Minél görcsösebben akarunk valamit, annál inkább eltávolodunk tőle. Tapasztalatból beszélek."

"A harmincéves Willa Jackson – egy generációkkal korábban anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként – kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami annak idején az észak-karolinai Walls of Water legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a szerencsétlenség és a botrány jelképe. Willa megtudja, hogy volt osztálytársa – a nemesi származású Paxton Osgood – kívülbelül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást. A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, amely a mai napig hatással van az élők sorsára."

Ilyet sem csináltam még, hogy egy könyvet a könyvtárban fejezzek be. :) De ma úgyis ott voltunk, a könyv is nálam volt, és volt még belőle vagy 15-20 oldal (amire délelőtt már nem volt időm), úgyhogy hamar befaltam, hogy holnap ne kelljen visszabattyognom ismét. (Ééés persze nem bírtam ki, hogy ne kölcsönözzek utánpótlásul rögtön egy másikat… :D)
Ez a könyv szó szerint olvastatta magát. Kb. öntudatlanul mozogtak a szemeim a sorokon, aztán azt vettem észre, hogy oldalak teltek el a legutóbbi eszmélésem óta… :D Aztán 10 oldal. Majd megint 10. Kezdődik egy újabb fejezet… De hogyan, mikor még csak most kezdtem az előzőt? o.O
Nagyon élveztem. :) Az írónő nem vitt túlzásba semmit sem, a romantikus részek nem tocsogtak a nyálban, a misztikusak nem voltak túlságosan a földtől elrugaszkodottak, tényleg mindenből annyi volt benne, ami még épp elég ahhoz, hogy ne billenjen el semmilyen irányba se a történet – arról nem is beszélve, hogy nem voltak benne felesleges részek, a könyv hossza is ideális, egy pillanatig sem unatkoztam.
Agatháról egyből az én nagyim jutott eszembe, ő is ilyen zsémbes és beszólogató volt. :) Ő lett az egyik kedvenc szereplőm a könyvben. SPOILER
A két főszereplő, Paxton és Willa is szerethető volt (Paxtonban kicsit magamat véltem felfedezni…). Sebastian és Colin pedig szintén jól kidolgozott, szimpatikus karakterek voltak. :)
Hiányzott már nagyon egy olyan könyv, ami magával ragad, és az utolsó betűkig fenntartja az érdeklődésemet, és ami esetében már alig várom, hogy ismét legyen egy kis időm, és kézbe vehessem. :) Na ez épp ilyen volt.
Aki egy könnyed kis csajos könyvre vágyik a barátság fontosságáról, némi misztikummal fűszerezve, számára tökéletes választás lehet ez a könyv. :)

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 250

Olvastam: 2015.04.23

Osztályzat: 5/4,5