Valcsa olvasónaplója

"Az idő minden sebet begyógyít. A hirtelen fellángolások elmúlnak. A szálkákat kiveti a hús. Ami persze nem jelenti azt, hogy a hátrahagyott seb nem viszket."

"A LÁNY, AKI NEM HALT MEG, KERESI A GYILKOST, AKINEK NEM LENNE SZABAD LÉTEZNIE.
Harper Curtis a gyilkos, aki a múltból lépett elő. Kirby Mazrachi a lány, akinek nem szántak jövőt.
Kirby az utolsó a tündöklő lányok sorából, akikben ég a szenvedély, akiknek életét Harper egymás után akarja kioltani, miután a gazdasági világválság idején Chicagóban rábukkant a Házra, amelynek ajtaja más időkre nyílik.
Harper a tökéletes gyilkos, aki nyomtalanul másik korba tűnik egy-egy gyilkosság után – ám egyik áldozata életben marad.
Kirby, aki megszállottan kutat támadója nyomai után, a Chicago Sun-Times egykori bűnügyi újságírója, Dan Velasquez mellé szegődik, akinek karrierje épp az ő ügye miatt vett más irányt. Kirby hamarosan megsejti a lehetetlen igazságot…
A Tündöklő lányok 2013 legjobb thrillereinek egyike, hátborzongató térkép egy időn átívelő gyilkosságsorozathoz."

Nagy elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe: mikor új könyvek érkeztek a községi könyvtárunkba, ez volt a legelső, amit kinéztem magamnak, szinte biztos voltam benne, hogy ezt nekem el kell olvasni, mert tetszeni fog.
Aztán kicsit csalódtam… A nyelvezete (számomra legalábbis) kicsit döcögős, a fura megfogalmazások és hosszabb, baromi részletes leíró részek miatt csak akkor tudtam olvasni, ha minden idegszálammal rá tudtam koncentrálni a könyvre (ami azt jelenti, hogy csak itthon, elnyúlva az ágyamon, totál csöndben), máskülönben fél körrel lemaradtam, hogy ezt most mire értette az írónő, vagy most ezt miért csinálta xy – mert azért ha egy sorozatgyilkos után nyomoz az ember (még ha csak olvasóként is), nem árt minden apró részletre odafigyelni. :)
Maga a történet nagyon tetszett. A csavargó Harper rátalál egy titokzatos, de kívülről nagyon lepukkantnak tűnő Házra, amelynek az ajtaja előtt állva ő maga döntheti el, hogy melyik évbe szeretne kilépni. Ez a megoldás szerintem zseniális (ha már egyszer van egy Narniánk, ahová a ruhásszekrényen át vezet az út, miért ne legyen egy Ház, amivel időutazni tudunk? teljesen korrekt).
Érdekes ez a módszer is, hogy mindegyik áldozattól vesz el Harper valamit, amit elvisz egy újabb áldozatnak, bár ez eléggé rendszertelen, így nem is értem, miféle kört akar Harper bezárni (a vitt és hozott tárgyakkal lehetne ezt a kört kialakítani, de akárhogy nézegettem, rendezgettem, ebből semmilyen kör nem jött ki… van akinek semmit sem visz és nem is hoz tőle, de Margot-tól pl. kettőt is…). Pedig direkt jegyzeteltem magamnak, hogy kinek mit visz, és mit hoz el tőle (érdekelni szoktak az ilyen részletek), de pl. arra sincs magyarázat, hogy kinél landol Zora „Z” betűje a nyomdai készletből, vagy hogy a műanyag póni, amit Kirby kap gyerekkorában Harper-től, az honnan származik. Engem ez mondjuk érdekelt volna.
Izgalmas volt végigkövetni Harper (az éveket tekintve) logikai buktatóit is a gyilkosságok során, végig azon izgultam, hogy „na most fogják leleplezni…! …..na most!” SPOILER.
A belezgetős részek eléggé undik voltak (de egy gyilkosság mégse valami szép dolog úgy alapból, szóval milyen is legyen…? :/ Szerintem így volt hiteles, hogy az írónő szóról szóra leírta, hogy Harper kit és hogyan…). SPOILER
Nem volt most olyan karakter, akit úgy igazán meg tudtam volna kedvelni. A főszereplők is olyanok, amilyenek….: Kirby csélcsap, szeleburdi, Dan felejthető, Rachel pedig… döbbenet, hogy milyen anyák vannak… o.O
Egyszer jó volt, érdekes volt, a végét (az utolsó kb. 80 oldalt) végigizgultam, és csak emiatt lett 4 csillag, mert amúgy erősen gondolkodtam a 3 vagy 3,5-ben.

Kiadó: GABO

Oldalszám: 384

Olvastam: 2015.04.28

Osztályzat: 5/4