Valcsa olvasónaplója

"A közönség bálványa és a Memento mori merész, bizarr fantáziájú írónője ebben a regényben se lesz hűtlen hírnevéhez. A világirodalom robinzonádjai mellé Muriel Spark is felsorakoztatja a magáét. Az ő Robinsonja született Robinson: Miles Mary Robinson. Saját akaratából telepszik meg a magányos szigeten, mert nem szereti az embereket, azt a hármat se, aki 1954 tavaszán hívatlan vendégként felkeresi. Repülőgép-szerencsétlenség áldozata a két férfi és a nő. Hetekig békességben élnek, várják a gránátalmaszedők hajóját, amely visszaviszi majd őket az emberek közé. Egy nap azonban házigazdájuk eltűnik, véres ruhadarabok maradnak csak utána. 
Megindul a nyomozás az ember alakú sziget titkos alagútjaiban. Az eredmény váratlan, méltó a kitűnő írónő kutató-kereső fantáziájához. 
A remek íráskészségű Muriel Spark szellemes robinzonádja új színekkel, a huszadik századi ember modern légkörét teremti meg a magányos szigeten."

Ez a 300. olvasott könyvem, úgyhogy így pláne rossz, hogy épp ez a könyv volt most terítéken nálam… Mert ez vlmi hihetetlenül pocsék volt… 
A könyvtárban böngésztem a polcokon, és akkor akadtam rá, aztán végül a fülszövege miatt kölcsönöztem ki, mert az nagyon hatásos volt, szeretem az ilyen hajótörött-lezuhantrepülős-szigetes-túlélős könyveket. De hát végül nem azt kaptam, amire ez alapján számítottam… Így kell félrevezetni az olvasót… :/ 
Tömény unalom, zagyvaság, akkor pörög csak fel kicsit a történet és kezd izgalmassá válni, mikor Robinson eltűnik, feltételezik, hogy meggyilkolták, és a 3 túlélő elkezd bizalmatlankodni egymással. 
A stílusa egész egyszerűen szörnyű, a fordítás borzalom, úgyhogy részemről: bánom, hogy elolvastam. 
Vannak könyvek, amik okkal tűnnek el a süllyesztőben és okkal nem olvassák… És ez az ok bizony nem az, hogy nem egy friss kiadású könyvről van szó… A jó könyvek úgyis időtállóak, a gagyik meg elmerülnek a feledés homályában – és ez jól is van így.

Kiadó: Kozmosz Könyvek

Oldalszám: 220

Olvastam: 2015.02.25.

Osztályzat: 5/1