Valcsa olvasónaplója

"Ó, könnyű annak, aki nem ismeri a félelmet. De ezerszeresen hősök azok, akik gyávák, mégis helytállnak, akik rettegnek, mégsem futnak el, akik gyengék, de a lelkierejük óriási."

"Teleki Blanka leányneveldéjéből Bérczy Veronikát, a tizenhat éves hajadont édesanyja hazaviszi, majd továbbutaznak Pozsonyba, Besztercebányára. A leányt megrendíti első szerelmi csalódása, de aztán annál gyöngédebb szívvel ápolja Sándort, a sebesült honvédtisztet. Ugyanis mindez 1848 tavaszán történik, a várva várt báli vigasság elmarad az események forgataga miatt, viszontagságos hónapok és évek következnek. A két fiatal szerelme mégis beteljesül, összeházasodnak, gyermekük születik: addigra azonban a szabadságharcot leverték már, a kalandos sorsú, vitéz Sándornak, Görgey egykori futártisztjének bujdosnia kell. Hogyan sikerül egymásra találniuk az elnyomatás komor időszakában? Erről szól ez a kedves, szép regény."

Azt hittem, sosem érek már a végére… 
Helyenként borzasztóan unalmas volt (főleg Görgey és Kossuth mélázásaik, na ott konkrétan azt hittem, egy tankönyvet olvasok: tele névvel, történelmi infókkal, ki mit csinált, hova vonultak a csapatok, stb – én személy szerint sosem szerettem azt a fajta száraz történelmet, amit az iskolában kellett megtanulni, és ez nagyon hasonlított ahhoz sajnos…). Helyenként viszont egészen olvasmányos volt és érdekes, nem mondanám kiszámíthatónak: SPOILER . Voltak dolgok, amelyek bosszantottak, mint pl. mikor Sándor egyik helyen még azt állítja, hogy nagyanyó és nagyapó milyen jóságos volt hozzá mindig, sosem verték el, akármit is csinált, aztán pár oldallal később már arról beszél, hogy bizony a nagyapja sokszor ellátta a baját, ha komiszkodott… Ilyen szarvashibákat azért nem kellene ejteni… :/ A történetben pedig az esküvős rész kifejezetten zavart: ha férfi lennék, és tudom, hogy háborúba kell mennem, nem kötnék magamhoz házassággal egy nőt, hogy aztán (esélyes, hogy) özvegyen kelljen élnie. Anyuska okoskodása is sok volt már, hogy ennyire bele akart mindenbe szólni… :/ 
Összességében ez egy egész jó lányregény, viszont az általam eddig olvasott csíkosok/pöttyösek (pl. Aranyeső, Bezzeg az én időmben) jobban tetszettek, így csak 4*.

Kiadó: Móra

Oldalszám: 442

Olvastam: 2015.03.29.

Osztályzat: 5/4