Valcsa olvasónaplója

"– De a nevelésnek van egy igen jó módszere: szeretni kell az embereket. A gyerekeket is, a felnőtteket is, és akkor megváltoznak. Majd meglátod, ha te szereted őket, majd ők is szeretnek téged. Ilyen furcsa a szeretet; adni kell, hogy az ember kaphasson. Tudod?"

"Kati mezítláb, bokáig érő rózsás-fodros szoknyában, szakadt háncsszatyorral a kezében érkezik új osztályába. A vidéki kislány az iskolaév kezdete után költözik Pestre, ismeretlen városba, idegen lakásba, új iskolába. Vajon hogyan fogadja az osztály? Az utolsó padba száműzött, sokat csúfolt cigánylány vadócnak, szétszórtnak és rendetlennek tűnik a gyerekek között, pedig otthon ő látja el a háztartást. Lassanként az is kiderül róla, hogy jószívű és segítőkész, így végül befogadja az osztály, és tanárai szeretetét is elnyeri. Halasi Mária kedves humorú, melegszívű regénye abban a korban íródott, amikor sokan úgy gondolták, hogy Kati gondjai hamarosan megoldódnak."

Az én gyerekkoromból a pöttyös könyvek teljesen kimaradtak, amit egyébként nagyon bánok… De most igyekszem pótolni a lemaradást: még most sincs késő ezekhez, felnőtt fejjel is élvezhetőek, és jól esik olvasni. 
…ahogyan ezt is, Kati történetét, akit a társadalom kivetett, számtalanszor megalázott, csupán azért, mert nem olyan, mint a nagytöbbség… 
Én ezt a könyvet olvastatnám a mai gyerekekkel is. Úgy a „többséggel”, mint a „kisebbséggel”. Azt hiszem, mindkét fél tudna okulni belőle… 
Kedvenc szereplő: Lakatos Kati, „a mi gyerekünk”. :) Valahogy Montgomery Anne-je jutott róla eszembe, a barátkozókedve, a jósága miatt. És mert ilyen hányattatott sors jutott neki. 
Akit nem kedveltem: Egyértelműen Fetter Ági. Bár ez abszolút így van, hogy egy gyerek előítélete a cigánysággal szemben a szülei előítéletéből fakad, így ez tulajdonképpen nem is az ő hibája… 
Kati testvéreit is eléggé utáltam, amiért lenyúlták Kati cuccait… :/ 
Kedvenc rész: Mikor a helyettesítő tanítónő hátrányosan megkülönbözteti Katit, csupán azért, mert ő „kilóg a többiek közül”, és az osztály szó szerint kiüldözi a tanítónőt a teremből. :)) Valamint a végén, mikor Kati bemegy Sánta bácsihoz a kórházba: ehhez a mogorva bácsihoz, akinek senkije sem maradt már, senki nincs, aki gondját viselje, egyedül csak Kati törődik vele. 
Ami nem tetszett: Hogy Kati nem állt ki saját magáért, mikor eltűnt a szerepe… 
Befejezés: Teljesen meseszerű, elvégre mindenki megtalálta a helyét a világban, és a Lakatos család élete is helyre rázódott (a papa és Laki néni, Sanyó munkahelye…). :) 
Aranyos és tanulságos könyv, érdemes elolvasni, még felnőttként is.

Kiadó: Móra

Oldalszám: 196

Olvastam: 2015.01.31.

Osztályzat: 5/5