Valcsa olvasónaplója

"– Te tényleg tudsz olvasni, komám? 
– Egy kicsit. 
– És mit olvasol? 
– Egy regényt. (…) 
– Aztán miről szól? 
– A szerelemről. (…) 
– Ne vacakolj! Jó kis bögyös-faros lányokról? (…) 
– Nem a másikfajta szerelemről szól. Arról, amelyik fáj."

"-Ismeri Szent Ferencet? – kérdezi az öreg Antonio José Bolívar Proano a paptól. Az öreg (aki a szerelmes regényeket kedveli) a paptól, aki ráérő idejében Szent Ferenc életét tanulmányozza. 
Nem, személyesen sajnos nem volt hozzá szerencséje, válaszolja a pap. De őszintén sajnálja. Szent Ferenc nagyon szerette az állatokat. Ők is Isten teremtményei. 
A beszélgetés az Amazonas síkságán zajlik, egy El Idilio nevű faluban, az őserdő mélyén, Antonio José Bolívar Proano önkéntes száműzetésének színhelyén. Az öreg paraszt az egyetlen a környéken, aki tud olvasni – évente kétszer egy fogorvos szállítja neki egy távoli kikötő prostituáltjaitól a kiolvasott románcokat. Neki ez az ellenszer az öregség halálos mérgére. 
A faluba egyszer amerikai vadászok érkeznek, és elejtenek öt apró ocelotkölyköt, miközben az anyaállat vadászik. Ez a barbár mészárlás tragédiák sorozatát indítja el. Az öregre vár a feladat, hogy ember és állat közt igazságot tegyen. Ahogy talán Szent Ferenc is tette volna…"

Könyv az ember és a természeti világ összeférhetetlenségről, az emberi kegyetlenségről, és az emberiség egyik legfőbb hibájáról: mindenhatónak, mindenek felett állónak képzeli magát. 
Gördülékeny stílusban lett megírva a könyv, én szerettem olvasni. Egyetlen hibája, hogy rövid… Szívesen olvastam volna még többet Antonio José Bolívar Proano-ról, leleményességéről, amely segítségével feltalálja magát a legelveszettebb helyzetekben is, és az alázatról, amivel az őserdő és lakói iránt viseltet. 
Befejezett, én mégis kicsit befejezetlennek éreztem (pl. nem tudtuk meg, hogy mi lett a többiekkel… Emiatt fél pontot kénytelen voltam levonni).

Kiadó: Európa

Oldalszám: 138

Olvastam: 2014.11.07.

Osztályzat: 5/4,5