Valcsa olvasónaplója

– Minden bolond képes az önsajnálatra, Granger – bömbölte. – A legkönnyebb dolog a világon. Feküdj be egy gödörbe, és sajnáld magad!

"Bear Grylls első kalandregényében is hozza lélegzetelállító formáját. Az istenek aranya is a természet erőivel és csodáival való szembenézésről szól, ezúttal is az életbenmaradáshoz szükséges találékonyságé és a túlélési technikáé a főszerep! 
Beck Granger nagybátyjával, a híres antropológussal Kolumbiába érkezik, hogy részt vegyen El Dorado, az elveszett város felkutatására induló expedíción. Ám mielőtt útnak indulnának, álarcos támadók rabolják el Beck bácsikáját. Beck hamarosan rábukkan egy régi térképre, amely elvezetheti őket úti céljukhoz, és a helyi rendőrfőnököt rászedve végül az éj leple alatt egy tengeri tutajon vágnak neki a nagy utazásnak… A fiataloknak kalandos útjuk során nem csupán a természettel, a vadállatokkal, a szomjúsággal és az éhséggel kell megküzdeniük, de az őserdő indiánjaival is találkoznak. Beckről azonban hamar kiderül, hogy a túlélőtechnikák avatott ismerője, és minden szorult helyzetből ki tudja rántani újdonsült barátait…"

Szerintem mindenki maradjon annál, amihez ért. Bear Grylls meg lehetőleg ne nagyon irkáljon regényt, inkább kóboroljon a vadonban; szívesebben nézem, mint olvasom… 
Átlagos és kiszámítható. Jobb szavakat nem tudok erre a történetre. Egyetlen szereplő sem akadt, akit megkedveltem volna úgy igazán, a történetben sem volt semmi egyedi, már az elején lehetett tudni, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Ha ifjúsági regénynek szánta, úgy még elmegy, kamaszoknak lehet, hogy tetszene, de nekem ez most tényleg nem mondott semmi újat… 
Mindenesetre Bear Grylls könyveivel még nem számoltam le végleg, „A vadon törvényei” még hátra van, arra mindenképpen sort kerítek majd.

Sorozatrész: Beck Granger #01

Kiadó: Jaffa

Oldalszám: 264

Olvastam: 2014.01.19.

Osztályzat: 5/3