Valcsa olvasónaplója

"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer;
s vacsorázni ment, 
Egyik rosszul nyelt, megfulladt,
s megmaradt kilenc. 
Kilenc kicsi néger későn feküdt le,
s rosszat álmodott, 
Egy el is aludt másnap, s nem maradt,
csak nyolc. 
Nyolc kicsi néger sétára ment
egy szép kis szigeten, 
Egy ott is maradt örökre,
s így lettek heten. 
Hét kicsi néger tűzifát aprít,
gyújtóst hasogat, 
Egyik magát vágta ketté,
s már csak hat maradt. 
Hat kicsi néger játszadozik
a kaptárok között, 
Egyet megcsíp egy kis méh,
és nem marad, csak öt. 
Öt kicsi néger tanulgatja
a törvény betűjét, 
Egyik bíró lesz a végén,
s marad csak négy. 
Négy kicsi néger tengerre száll,
és egy piros lazac 
Egyet lépre csal, bekapja,
s csak három marad. 
Három kicsi néger állatkertben jár,
egy nagy medve jő, 
Egyet keblére ölel,
és így marad kettő. 
Két kicsi néger kiül a napra
s sütkérezni kezd, 
Egyik pecsenyévé sül
és nem marad, csak egy. 
Egy kicsi néger magára hagyva,
árván ténfereg, 
Felköti magát, és vége is,
mert többen nincsenek."

"Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? 
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó."

Így kezdetnek: aztahétmeganyócát! o.O 
Bővebben meg: hát, ez nagyon jó volt; aki kicsit szereti a krimit, vagy még nem olvasott krimit, de kipróbálná, nekik kötelező olvasmány! 
Ma hajnalban fejeztem be a könyvet, mert már nem bírtam volna ki, hogy ne tudjam meg még akkor, hogy mi lesz ennek a vége – bár, szánom-bánom, idejekorán megtudtam véletlenül, hogy ki a gyilkos, és úgy a 4. néger esetétől már kezdett összeállni a kép. Viszont ez igazából semmit sem vont le az értékéből: brilliáns gyilkosságsorozatot kaptunk, izgalmasan tálalva. Teljesen para volt az egész, már ha belegondol az ember, hogy milyen lehetett elzárva egy szigeten azt saccolgatni, hogy vajon melyikük következik a hullák sorában… 
Egyedül annyit furcsálltam, hogy elindult ez a 10 ember a szigetre, de azt sem tudták, hogy egyáltalán ki a házigazda… Lehet, egyedül vagyok ezzel, de ha nem tudom, hanem csak sejtem, hogy egyáltalán ki hívott meg, én el sem indultam volna egyedül egy isten háta mögötti kis szigetre… 
Ettől eltekintve, ezen már nincs mit tovább ragozni: tökéletesen megírt és felépített történet ez, még biztosan el fogom párszor olvasni. :)

Kiadó: Európa

Oldalszám: 266

Olvastam: 2013.08.22.

Osztályzat: 5/5