Valcsa olvasónaplója

"A félelem győz le mindent, és nem a szeretet?"

"Minden háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba. 
Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nemcsak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülőlányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nemcsak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nemcsak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi? 
Polcz Alaine"

Siránkozunk, hogy pocsék világban élünk… Sovány vigasz, de 60-70 éve még pocsékabb volt ez a világ. De még mennyire… 
Hihetetlen, hogy az írónőnek volt ekkora ereje, hogy beszéljen erről (hangoskönyvben hallgattam). Hogy beszéljen azokról az időkről, mikor az életben maradás árát azzal fizette meg, amivel a nők tudnak fizetni… A részeknél, ahol el-elcsuklott a hangja, vagy épp hallottam, hogy sírásra görbül a szája, én is bekönnyeztem, vagy elmorzsolgattam néhány könnycseppet. Egyszerűen, elképesztő… 
Nem tudom, hogy ajánlanám-e ezt kötelező olvasmánynak… Szerintem nem. Vagy ha mégis, akkor kizárólag 12. évfolyamosoknak. Bár, én úgy gondolom, nagyon sok végzős is éretlen lenne még ehhez… 
Én mindenesetre most kedvencet avattam.

Kiadó: Jelenkor

Oldalszám: 200

Olvastam: 2010.08.12.

Osztályzat: 5/5