Valcsa olvasónaplója

"Melyik a legerősebb fájdalom? Mindig az, amelyik éppen fáj."

"A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban."

Ez talán még az első résznél is nagyobbat ütött. Az első betűtől az utolsóig éberen tartotta a kíváncsiságomat, együtt rohantam Katnissékkel, menekültem a „dzsungelzónák” szörnyűségei elől, óvakodtam az erőtértől, a vége pedig… fájt. 
Oké, hogy ízlések és pofonok, de annyira nem értem, hogy hogyan lehet egyenesen utálni ezt a sorozatot… Azt elismerem, hogy néhány jelenetet tényleg jobban ki lehetett volna bontani, egy-egy részt hamar lezavart az írónő (szerintem a kiválasztás pl. villámgyorsan lezajlott, és csak kapkodtam a fejem, hogy most mi történik… aztán csak azt vettem észre, hogy a szereplők már a vonaton vannak, útban a Kapitólium felé…). Ehhez képest az öltözködésekről/szépítkezésekről szóló részek feleslegesen bő lére voltak eresztve… De ezt még sem érzem annyira nagy bűnnek, ettől eltekintve ugyanúgy rajongok ezért a sorozatért. 
Na jöhet az utolsó nekifutás (és ennyi)… :(

Sorozatrész: Az éhezők viadala #02

Kiadó: Agave

Oldalszám: 404

Olvastam: 2013.08.03.

Osztályzat: 5/5