Valcsa olvasónaplója

"– Mi az az optimizmus? – Semmi más, sajnos, mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb."

"Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tragikus és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a Candide-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben. Mióta a regény megjelent (1759-ben, Genfben, s persze álnéven, mint Ralph doktor munkája), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelmen, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is az én kertem, hol húzódik a kerítése? Akárhány feleletet is találunk e kérdésre, annyi bizonyos: Candide az örök típus. Akár a népmesék hőse, azért indul vándorútra, hogy megtalálja tulajdon élete, vagy ha úgy tetszik, az élet értelmét."

Akárhogy is, de tetszett :) Egyike volt azon kötelező olvasmányoknak, amit anno középsuliban egyrészt időre elolvastam, másrészt meg még élveztem is, határozottan szórakoztatott, és elgondolkodtató is egyben: olyan kérdéseket vet fel, amin jó néha elmerengeni. Csak azt tudom tanácsolni, hogy olvassátok! :) Lehet, hogy a későbbiekben ismét előveszem, mert bár kedvencem nem lett, de határozottan jó könyv.

Kiadó: Európa

Oldalszám: 140

Olvastam: 2009 előtt

Osztályzat: 5/4