Valcsa olvasónaplója

"azért az vicces, hogy kábé két hónappal ezelőtt még állítólag meg akartam halni, mindenesetre bevettem azt a rengeteg gyógyszert, egészen hihetetlen, mér akartam megdögleni? mi bajom énnekem? semmi! élek, mint marci hevesen, csak amikor a depresszió letaszít a feketeségbe, akkor konyul le a fülem-farkam, akkor kéne valaki, hogy emlékeztessen: mindjárt jön ám a fincsi időszak, tartsál ki, özvegy doktor maros andorné, született kozinkay piroska"

"sikerült kivívnom a két gyermekem megvetését, immár sokadszorra, szerintük egy korombeli öregasszony gubbasszon odahaza zokszó nélkül, készüljön fegyelmezetten a halálra, s ne pasizzon be csehszlovákiában, ami jelenleg már csehország és szlovákia, tehát ne pasizzon be a vénasszony szlovákiában, mint egy gimnazista lányka, hanem legyen megfelelőképp magányos, rohaszkodjék egyedül a sivár szállodai szobában és sírjon, vagy legalább vágjon búval baszott képet, az való neki
kit zavar, ha jut még nekem pár felhőtlen óra? mér olyan elképesztő, ha öregebb embereknek is vannak vágyaik? nemi vágyaik, többek között
de az nem függ kortól, hogy hirtelen megpillantasz valakit, akiről rögtön első látásra tudod, hogy ő a te embered, és azonnal szeretnéd megismerni, megszólítani, megérinteni, képtelen vagy levenni róla a tekinteted, csak bámulsz rá, paradicsommá vörösödő arccal, a szád idétlen fintorba kunkorodik, lélegzésed fölgyorsul, s más nem is történik, mint hogy engedelmeskedsz önmagadnak, ha van hozzá elegendő bátorságod, ezt nem értik az én gyerekeim, föl nem foghatják, mert őnekik nincs"

Összekuporgatott szabadidőmben végül csak sikerült a végére érnem. 
Szégyen és gyalázat, hogy eddig húztam… Még valamikor tavaly kezdtem, és jóideig hozzá se nyúltam… :$ 
Azt kell mondjam: nagyon tetszett! Nah jó, tekintettel a témára, nem épp ez a legmegfelelőbb kifejezés, de Piroska néni szövege egyszerűen fenomenális (például, hogy menyét folyton csak „hálóó itt Zsuzsa vagyok”-ként emlegeti :D). :) Persze, másképp esik, ha nekem viselkedne így az anyám… Hát, úgy már nem lenne annyira vicces… 
A könyv olvasása közben is felmerült a kérdés, amit már párszor magam is megfogalmaztam: vajon melyik a jobb egy halálos beteg embernek? Az, hogy nem mondják el neki egy jó darabig a betegségét, titkolóznak előtte, hadd élje az életét nyugodtan tovább, míg még lehet, addig is legyen gondtalan, vagy elmondani, és ezzel esélyt adni, hogy valamilyen szinten felkészüljön arra, ami még vár rá, és elrendezze a dolgait…? 
A „feszt” kifejezést is olyan rég hallottam már (ami egyébként állandóant jelent), szóval kicsit nosztalgia is volt. :) 
És ami tipikus a könyvben: a „mindig minden csak mással történhet”-hozzáállás. Ami pl. Piroska néninél a kórteremben is jelen van, hogy azt hajtogatja, hogy az ott lévők közül neki van a legenyhébb betegsége… 
Száz szónak is egy a vége: egyszer mindenképp érdemes elolvasni.

Kiadó: Ab Ovo

Oldalszám: 218

Olvastam: 2010.05.11.

Osztályzat: 5/5