Valcsa olvasónaplója

"Mindenki emlékezni fog ránk. Az emberek megjegyzik az arcomat, és a nevemet. Katniss. A lány, aki lángra lobbant."

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Suzanne Collins regénye megjelenése óta hatalmas siker szerte a világon. Az izgalmakban és érzelmekben bővelkedő regényből hamarosan mozifilm is készül."

…A könyv, aminél már az elejétől fogva azt érzi az ember, hogy itt bizony nem lesz happy end. Sőt, igazából semmi sem happy… 
…A könyv, aminek olvasása közben egyszerre jutott eszembe az 1984 (kontrolláltság, megfigyeltség, az emberek figyelnek minden kiejtett szavukra, mert könnyen bajba kerülhetnek miatta…), a Legyek ura (egymást gyilkoló gyerekek…) és a Harry Potter 4.része (a Trimágus Tusa és az Éhezők Viadala közötti párhuzam miatt)… 
Egyszerűen tökéletes. Én erre nem tudok jobb szót találni… Ennyire izgalmas és lebilincselő könyvvel én komolyan ritkán találkozom (fene tudja, talán direkt bujkálnak előlem…). 
Engem nem zavart igazából a szleng sem (persze, ha az eredetiben nem szerepel, akkor nem kellett volna hozzányúlni), de gondolom ezzel azt próbálta a fordító is érzékeltetni, hogy fiatalokról, szinte még gyerekekről van szó, akik biztosan nem szépirodalmi stílusban beszélnek, és nem „ételnek” vagy „élelemnek” fogják hívni a kaját, mikor ráadásul (Katniss esetén pl.) a Tizenkettedik Körzet (pláne annak is a Pereme) az egyik legszegényebb, legelmaradottabb mind közül… Számomra ez így sokkal hitelesebb volt. 
A könyv pedig haladéktalanul beírta magát a kedvenceim közé. Élmény volt. Most már jöhet a film, és a második rész. :))

UPDATE: Megnéztem a filmet is. Hát, a könyv sokkal-sokkal jobb… Kezdjük ott, hogy olyan alapvető dolgokat változtattak meg, mint hogy pl. Katniss a kitűzőt nem a polgármester lányától kapja a filmben (pedig ez fontos a történet szempontjából, és a 2. kötetben az is kiderül, hogy Madge honnan kapta ezt a kitűzőt), hanem ő maga veszi, Primnek adja, majd Prim adja vissza neki a Viadal előtt… (oké, ez annyiból érthető, hogy nem akartak +1 szereplőt bevinni a filmbe… de a vörös hajú lányt is kihagyták, ezért pedig haragszom…-.- mint ahogyan azért is, hogy Ruta – vagy Rue – karaktere a filmben iszonyat elnagyolt, és „hamar lezavarták” a szerepét, meg sem tudtam kedvelni, míg azért a könyvben hangyányival közelebb került hozzám). Az is baromira zavart, hogy míg a könyvben Katniss „a lány, aki lángra lobbant”, itt közönségesen „tüzes lánynak”, vagy „a lány, aki tüzes”-nek nevezik… A kettő között azért van némi különbség… -.- 
Na mindegy, egyszer meg lehetett nézni, de én maradok a könyvnél…

Sorozatrész: Az éhezők viadala #01

Kiadó: Agave

Oldalszám: 300

Olvastam: 2013.07.14.

Osztályzat: 5/5