Valcsa olvasónaplója

"– Ha leugornék, utánam ugornál? 
Holló is mosolygott nagy barna szemével – igen, csak a szeme mosolygott, az arca mozdulatlan volt, és halkan, nyugodtan felelt, de szavát meg lehetett hallani a repülőgépmotorok vokál-üvöltésén át is: 
– Nem engednélek leugorni."

"A világ másik végéről ér haza két esztendő után Holló Péter, soproni erdőmérnök-hallgató. Annyi más fiatallal együtt, kalandvágytól űzve vágott neki a világnak 1956 novemberében. Fél Európán át hányódva jutott maroknyi társával Kanadába. Ott azonban nem a tanulás lehetősége várta, hanem valóságos rabszolgamunka egy fakitermelő telepen. Ötödmagával megszökött, de végül csak egymaga vergődött haza, a könnyelműen elhagyott ősi városba. Vissza tud-e illeszkedni az életbe, képes lesz-e meglelni helyét a főiskola közösségében, s visszatalál-e Krisztinához, életének egyszer-volt szerelméhez?"

A második Szilvásim. És ha utamba kerül még egy, lehet, hogy azt is elolvasom. (A könyv előzményében gondolkodom most…) 
Az előadás-stílust elég volt megszokni (hangoskönyvben ismerkedtem a könyvvel): a felolvasó nem mindig hangsúlyozott jól, és ez eléggé megzavart sokszor… :/ Egyébként maga a könyv tetszett, csak Krisztina döntéseivel, tetteivel nem mindig értettem egyet (SPOILER: Mint mikor a visszatérés óta először csókolja meg Holló, ő meg úgy reagál... Megérthetné, hogy a változás természetes folyamat az ember életében - főleg, ha ennyi mindenen megy át, mint Holló... SPOILER VÉGE). 
Úgy gondolom, aki ezt kézbe veszi, ne nagyon számítson arra, hogy biztos olyan ez is, mint az Egymás szemében. Ott a romantikus szál jobban előtérbe kerül. Itt meg azért a történet elég tetemes része foglalkozik azzal is, hogy Holló hogyan tud visszailleszkedni társai közé.

Kiadó: Móra

Oldalszám: 500

Olvastam: 2011.05.20.

Osztályzat: 5/4