Valcsa olvasónaplója

"Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs"

"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. 
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. 
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… 
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét."

Maga a történet nálam egyáltalán nem ötcsillagos. A felépítése miatt viszont nyugodt szívvel osztályoztam magamban ötösre. 
Amit nekem mond ez a könyv, az az, hogy mi miatt ne öld meg magad. Mert igen, szörnyű és borzalmas (az ő korában…), amiken ez a tizenéves lány átment, de van ennél sokkal rosszabb is az életben. Mi lett volna akkor vele később…? (Sajnos nekem is voltak olyan ismerőseim, akik általános iskolás korukban, vagy épp úgy, mint Hannah: középiskolás korukban lettek öngyilkosok – őket sem értem mai napig…). 
Hannah egy iszonyúan gyenge jellem, aki egyszerűen nem képes a szép dolgokat meglátni az életében, kizárólag arra koncentrál, hogy jaj, őt mindenki bántja, vele csak rossz történik – és nem, nem tudtam sajnálni (egy-két röpke pillanattól eltekintve, amikor kicsit megesett rajta a szívem). Azt pedig véletlenül sem bírta meglátni, hogy van még olyan ember, akire számíthat (Clay), csak mondjuk jobban kellett volna akarnia, hogy ő is megismerje a fiút. De esélyt sem adott, mert mikor a szépre kellett volna koncentrálnia, ő akkor is a rosszat látta maga előtt… Ez pedig, hogy a többieket hibáztatja a saját haláláért, ez olyan szintű gonoszság, amit egyetlen ember sem érdemel (a történetben is talán csak 2-3 olyan eseményt mond el, amire én is azt mondom, hogy jó, ez tényleg kicsit erős… de a többiekre nem értem, miért kellett ekkora terhet róni…). 
Mindenesetre valami miatt lekötött a könyv. Kb. úgy haladtam az oldalakkal, mintha Clay-jel együtt én is arra várnék, hogy a nevem mikor tűnik fel valamelyik kazettán, Hannah mikor fog hozzám is szólni. Emiatt mondom azt, hogy érdemes volt elolvasni. Ennél jobb befejezése pedig nem is lehetett volna.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 260

Olvastam: 2012.05.07.

Osztályzat: 5/5