Jostein Gaarder: A narancsos lány
"Elképesztő belegondolni abba is, hogy egyáltalán létezik világűr. Sajnos, vannak lányok, akik kizárólag a szempillafestéken keresztül látják a világot. És vannak persze fiúk, akiknek a látóhatára addig terjed, ameddig a focilabdát el tudják rúgni."
"Szerelem, világmindenség, élet és halál – olyan dolgok, melyekről egy apának beszélgetnie illik tizenöt éves, már-már felnőtt gyermekével. Georg azonban négyéves sem volt, amikor elvesztette apját. A beszélgetésre különös módon mégis sor kerül közöttük. Hol az apa, hol a fia szólal meg az élet nagy kérdéseiről, homályba vesző családi emlékek és jelen idejű események felelevenítése közben."
Csodálatos könyv. Jostein Gaarder pedig bámulatosan ír, ráadásul teszi mindezt a legkomolyabb, legkényesebb témákról.
Tesóm épp ma juttatta eszembe, hogy Gaarder írta a Tükör által homályosan-t is, amit szintén imádtam.
Nem is tudok erre mit mondani. Nagyon elevenembe mart a halott apa a felnőttlét kapujában álló fiához intézett sorai. Az elején féltem a könyvtől. Nem akartam halott apáról olvasni, se más halott szülőről (számomra ez rémálom lenne, de tudom, egyszer bekövetkezik, mert ez az élet rendje). Aztán a történet, a cselekmény ügyesen elvonta a figyelmemet erről a tényről – még ha csak kis időre is. A végén pedig jött a hideg zuhany. Azt úgy ahogy volt, végigzokogtam (nem lehet máshogy kibírni).
Georg anyukájának esete érdekes kérdéskört vet fel – mármint, hogy újraházasodott. Én nem értem, hogy a szeretett lény elvesztése után hogyan képes az ember másvalakit úgy szeretni. Persze, nem élhet egyedül élete hátralevő részében, de nem érzi hűtlenségnek? Vagy csupán a keletkezett űr hiánypótlásának? Nagyon remélem, hogy ezt sosem fogom majd megérteni…
Most úgy érzem: Jan Olav kérdésére én is azt válaszoltam volna, hogy igen, én is szerettem volnabelépni , akkor is, ha nem tart sokáig, és akkor is, ha az út során sok fájdalom ér…
A mondanivaló, a történet – minden a helyén van. Kedvenc. Pont.
Kiadó: Animus
Oldalszám: 158
Olvastam: 2011.10.22.
Osztályzat: 5/5
Címkék: halál 5* |Jostein Gaarder| ¤Animus¤ -2011- #norvég szerző#-
2013.09.07. 13:29
-
**Valcsa**
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.