Erich Kästner: Emil és a három iker
"Gusztáv olykor felpattant a gépére, és kimotorozott a környékre. (…)
Egy alkalommal még a nagymama is kivitette magát az erdészházba. Amikor szerencsésen megérkezett és leszállt, kijelentette:
– Remek volt. Pályát tévesztettem. Motorversenyzőnek kellett volna mennem, nem nagymamának."
"Egész csomó gyerek olvasta az Emil és a detektívek című könyvet. És egész csomó gyerek nem olvasta. Az előzőket az egyszerűség kedvéért ezentúl „szakemberek” néven fogom említeni, az utóbbi csoporthoz tartozók pedig a „beavatatlanok”. ez a felosztás már csak azért is ajánlatos, mert mindkét csoport részére külön előszót írtam. – Rend a lelke mindennek – jelentette ki Károly bácsi, és az utolsó tányért is a falhoz csapta…"
A Nagymamát minden további nélkül elfogadnám pótnagyimnak. :) Olyan jó dolgokat mond, és a poént is érti. :P
A könyv viszont összességében nem volt egy nagy szám. Az első rész sokkal jobb volt.
(És Pony-t miért kell Pony-nak hívni, miért nem lehet úgy, mint a detektívesben, hogy „Kalapocska”? :S Az még nem indokolja ezt, hogy már kicsit idősebbek, mert pl. Professzornak is megmaradt a beceneve…)
Kiadó: Móra
Oldalszám: 164
Olvastam: 2011.09.30
Osztályzat: 5/3,5
Címkék: ifjúsági 3.5* ¤Móra¤ |Erich Kästner| -2011- #német szerző#-
2013.09.07. 12:42
-
**Valcsa**
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
