Valcsa olvasónaplója

"Képzeld, a kezemben volt egy gyűrű, egy aranygyűrű, én adtam neki… elveszítette… de én megtaláltam… tudod, az egy jegygyűrű volt!… És felhúztam az ujjára, és azt mondtam neki: „Tessék. Tessék!… Tartsd meg magadnak… és neki… Ez lesz a nászajándékom… a szegény, szerencsétlen Erik ajándéka… Tudom, hogy szereted az a fiatalembert… ne sírjál” 
Nagyon kedvesen kérdezte tőlem, hogy mit akarok ezzel mondani. Én csak egy szegény kutya vagyok, magyaráztam neki, aki kész meghalni érte… ő pedig akkor mehet férjhez a fiatalemberhez, amikor akar, mert velem sírt… Daroga… gondold el… amikor ezt mondtam, úgy éreztem, hogy meghasad a szívem; de hát ő velem sírt… és azt mondta: „Szegény, szerencsétlen Erik!” "

" "Az operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. 
Bizony hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak." 
Így kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az „igazi” irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan (!) kötetét ma már a posztmodern előképeit is újra felfedező rácsodálkozással szokás emlegetni."

Szegény, szerencsétlen Erik. 
No igen, eléggé felemás érzések dúltak bennem is fantom kapcsán… Igaz, voltak benne hullámvölgyek, de azt mondhatom, hogy elejétől végéig izgalmas volt, szóval ez legalább átjött nekem is, még ha romantikus része annyira nem is…(a fogalmazásmód valahogy nem adta ezt számomra vissza). :/ Főleg a kínzókamrás esemény és az az utáni részek… Hűűű. *.* 
Ez volt az első könyv, amit itt molyon várólistára pakoltam (ami a leginkább vonzott a könyvhöz, az a musical zenéje, ami a Nightwish feldolgozásában különösen magával ragadott:https://www.youtube.com/watch?v=4A4QZl8RTU0 ) 
Sokáig kutattam utána, mert éreztem, hogy nekem ez a könyv KELL (nem hiába, mert tényleg érdemes volt elolvasni, és még biztosan fogom is). Végül tesómtól kaptam meg szülinapomra. Alexandrás, és nyüzsög az elgépelésektől, de annyi baj legyen… :D „Az enyém és szeretem, csip-csip.” 
A film és musical viszont még hátra van, de mindenképpen sort fogok keríteni rájuk (remélhetőleg még ma), hátha így jobban megértek néhány részletet, ami még mindig nem túl világos…

Kiadó: Alexandra

Oldalszám: 310

Olvastam: 2011.08.27

Osztályzat: 5/5