Valcsa olvasónaplója

"Megborzongott. Jobb szerette tudni, hol van a másik anyja: ha ugyanis nincs sehol, akkor bárhol lehet. Mert ugye mindig könnyebb attól félni, amit nem látunk."

"Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más… 
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét."

Ennek a könyvnek a titka – szerény véleményem szerint – nem a lehengerlő történetében rejlik, mert hát őszintén megvallva, szerintem nem egy nagy eresztés. :/ VISZONT! Olyan frappáns és meghökkentő ötletek vannak benne, ami miatt nem tudom nem megadni neki ezt a négy és fél csillagot. Például ez az ajtós dolog, vagy a tükör…és egyébapróságok (SPOILER: A gombszemektől egyenesen frászt kaptam. Tényleg. Brrrr! SPOILER VÉGE). 
Egyre jobban szeretem Gaiman írásait. Néhol nagyon gyermeki, emiatt lehet mesének titulálni, egyébként pedig vannak olyan illusztrációk benne, amiken még én is nagyot néztem, mert nem éppen szívderítőek. Imádom az író stílusát, azt, ahogy elkezd írni egy mesét (mert az elején még nincs semmi nyomasztó), aztán hirtelen „felnőttmesébe” csap át az egész, de Coraline gyermek volta és gyermeki meglátásai nem változnak. Kicsit olyan kisherceges. :) 
(Egyébként épp ma olvastam, hogy az egyik kedvenc bandámat, a Nightwisht a következő albumukhoz készülő zenés fantasy film megalkotásában többek között Gaiman is inspirálta. Igazából, én nem csodálom.)

Kiadó: Agave

Oldalszám: 144

Olvastam: 2011.06.09

Osztályzat: 5/4,5