Valcsa olvasónaplója

"Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent."

„Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél – amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt –, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például „miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?” A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog… Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket… Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő… Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről… Azért nem, mert „ez teljesen magától értetődő”, hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné…”

Az utolsó kb. 50 oldalt már szinte faltam, és észre sem vettem, hogy elolvastam. :) És ehelyett nekem persze ezerrel tanulnom kellett volna, de nem bírtam abbahagyni, mielőbb a végére szerettem volna érni. :) Hisz már olyan régóta haladok 3-4 oldalasával, ideje volt felpörögni. :)) 
Eleinte tartottam a könyvtől, meg attól, hogy se eleje-se vége téziseket fogok majd olvasni, ami nagyon unalmas lesz. De nem ez történt. :) Tetszik, hogy nyíltan le meri szólni férfitársait ( pp :). A történetek is tanulságosak; kifejezetten tetszettek pl. a szerelem virágáról írtak… vagy a pénzérmés történet… és a „Betegségek” fejezet is nagyon jól összeszedett szerintem. Némely részletében fricska ez a nőknek is, azt hiszem, nekünk is van ebből mit tanulni – legalábbis én már most néhány dolgot másként látok így, hogy Csernus felvetései alapján elgondolkodtam rajtuk…. 
„Mert már nem a Barátok közt Anyusáról beszéltek, hanem meg kellett kérdezni, hogy mi történt a másikkal.” :) Száz szónak is egy a vége: tetszett. Jöhet A Nő is.

Kiadó: Jaffa

Oldalszám: 290

Olvastam: 2009.12.12

Osztályzat: 5/5