Valcsa olvasónaplója

"– Egyáltalán, alig akad valaki, akit foglalkoztat, hogy amit tesz, fájdalmas másoknak! Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá."

"A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megrázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom! Elérkezik a nagy nap, az érettségizők bálja. Csodák csodája, a rút kiskacsa Carrie-t bálkirálynővé választják a csinos és népszerű Tommy oldalán. Ám néhány diák nem bír magával, a végsőkig meg akarja alázni a lányt, s szörnyű tervet eszel ki. Válaszként Carrie szabadjára engedi pusztító erejét, melynek nyomán kő kövön nem marad…"

Carrie-t sajnáltam, Carrie anyját rühelltem, Tommy-t pedig egyszerűen nem értettem… (nem tűnt valami nagy kényszernek, hogy Carrie-vel menjen a bálba – megfogta a kezét, bókolgatott neki… Hiteltelen volt az a rész, de nagyon… :/) Az ilyen és ehhez hasonló logikátlanságok miatt vontam le azt a fél csillagot, egyébként tetszett. Igaz, hiányoltam kicsit King elszabadult elméjét és a brutalitást ebből a könyvéből… Véres volt, az tény, de valahogy most ettől annyira nem borzadtam el, nem úgy, mint pl. a Tortúrától… o.O

Kiadó: Európa

Oldalszám: 284

Olvastam: 2012.02.12.

Osztályzat: 5/4,5