Valcsa olvasónaplója

"Szép álmok voltak – nem panaszkodhatom –, hanem hát csak álmok, és ahogy ez már csak az álmok tulajdonsága, éhesen hagyták végül az embert."

"Patrick Süskind neve A parfüm című világhírű regény után sok magyar olvasó számára ismerősen cseng. E rövid kis történetnek a nagy elődhöz ugyan nem sok köze van, de ha kézbe vesszük, most sem fogunk csalódni. Főszereplője egy kisiskolás fiú, aki – mint minden gyerek – iskolába jár, fára mászik, álmodozik, és szerelmes lesz. Süskind az ő felnőtté válását meséli el nekünk, azt az utat, amelyet mindannyian végigjárunk, amely sokszor csalódásokkal terhes, és amelyen a mi kis hősünk megismerkedik Sommer úrral, a vidéket járó, szomorú, furcsa különccel, aki „ahogy ködképként bolyong a történeten át, mintha azt súgná: Én vagyok Elmúlás úr, várj, nemsokára te is követsz.”

Az öngyilkosságot, mint olyat – még csupán szándék szintjén is… – sosem tudtam megérteni. Főleg nem, mikor gyerekről van szó… (Furcsa, hogy épp most került a kezembe ez a könyv, mikor pár hete hasonló történt a környékünkön… Mai napig döbbenten állunk a dolog előtt…) 
Engem ez annyira nem győzött meg, talán épp emiatt a vonulat miatt… A végére valahogy már kialakult ez a „négy csillagos értékelés”, a mondanivaló miatt, de addig… meg ahogyan az eleje is indult, hogy a repülésről meg Galileiről magyarázott – nálam meg pont hogy az a fontos, hogy az elején ragadjon meg a könyv… Csoda, hogy kitartottam, és nem csaptam le már az első néhány oldal után, hogy nekem ennyi elég volt.

Kiadó: Partvonal

Oldalszám: 136

Olvastam: 2012.01.06.

Osztályzat: 5/4