Valcsa olvasónaplója

"Apám íróasztalán volt egy kis üveggömb, abban lakott egy vörös-fehér csíkos sálas, hópelyhek közt topogó pingvin. Kislány koromban apám mindig az ölébe vett, és az üveggömbért nyúlt. Megforgatta, s aztán néztük, ahogy hull, kavarog a pingvin körül a hó. Megsajnáltam szegényt, amiért olyan magányos. Szóvá is tettem apámnak, de ő azt mondta: Sose féltsd, Susie, szép élete van. Egy tökéletes világba van bezárva."

"Susie tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább. 
A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket? 
Csodálatos, felemelő könyv Sebold regénye, amely egy tizennégy éves kislány tiszta szemével figyeli a tragédiát és a gyógyulás folyamatát, az ő hangján kommentálja az emberek megmagyarázhatatlan viselkedését, és az ő bölcsességével veszi tudomásul, hogy csak úgy lehet itt a Földön élni, ha egy kicsit megtanulunk felejteni. 
A mű az utóbbi évek talán legnagyobb amerikai bestsellere."

…Első gondolatom a könyv első felének olvasása közben az volt, hogy talán nem kellett volna el sem kezdeni. Szülőknek se nagyon ajánlottam volna, olyan borzalmas dolgok történnek benne. Nem elég szörnyűséges, amin ez a kislány keresztül megy, de tanúi lehetünk a hátrahagyottak lelki és személyiségbeli megtörésének, a családtagok elidegenedésének is. 
Ha viszont továbblépünk, és másfelől szemléljük a könyvet, azért milyen felemelő képet fest az írónő a halál utáni komfortos mennyországról; és mindenkinek szüksége van rá, szüksége van erre a reményre, hogy porhüvelyünk levetése után tényleg nem a nihil, a semmi vár minket. Hogy még Túlról is figyelhetjük szeretteinket, és később még viszontláthatjuk egymást. 
…Első gondolatom a könyv első felének olvasása közben az volt, hogy talán nem kellett volna el sem kezdeni. Az elolvasás után pedig az, hogy nagyon is kellett…

Kiadó: Európa

Oldalszám: 368

Olvastam: 2011.04.07.

Osztályzat: 5/4,5