Valcsa olvasónaplója

"Az emberek ritkán hallgatnak a jó tanácsra, de azért csak megkapják."

„… Földbe gyökerezett a lába. Iszonyodva meredt a padlón fekvő alakra. Csak lassan mozdult, mintha óriási erőfeszítésébe kerülne elfordítania a fejét. S a tükörben saját, halálra vált arcát pillantotta meg. Felsikoltott… Vakon rohant ki a nappaliból, és eszeveszetten dörömbölni kezdett a szomszéd lakás ajtaján. Javakorabeli nő bámult rá meglepetten. – Mi a csodát…? – Egy halott… egy halott van a szobában! Ismerem… Azt hiszem… leszúrták… Vér… Vér…! Mindenütt csak vér!…”

Ez valahogy most „nem ütött akkorát”, mint ahogy általában Agatha Christie könyvei szoktak. Leginkább csak a vége volt izgis, az utolsó pár fejezet, mikor felpörögtek az események, addig eléggé unatkoztam (lehet, hogy velem volt baj, de tényleg nem kötött le most…). 
Azt egyébként már az elejétől fogva sejtettem, hogy nem az lesz a gyilkos, akire mindvégig próbálták terelni a gyanút, és később sem sikerült most az írónőnek ez ügyben megvezetnie, hiába tűnt teljesen biztosnak a dolog.
Viszont a regény végén lévő duplacsavar miatt mindenképpen jár a 4 csillag. Erre a megoldásra szerintem senki sem számított. :)

Kiadó: Európa

Oldalszám: 326

Olvastam: 2013.05.25.

Osztályzat: 5/4