Valcsa olvasónaplója

"– Vagyis legalábbis ezt az egy embert ártatlannak tartja – kedélyeskedett Bouc. 
Poirot rosszallóan nézett rá. 
– Az utolsó pillanatig mindenkit gyanúsnak tartok."

"Néhány óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. 
Tudta, hogy mi ébresztette fel: egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő. 
Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás. 
A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául: 
Semmi baj. Tévedtem. 
Rendben van, monsieur. 
A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa. 
Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt."

Egyre inkább világosodik a kép, hogy milyen rossz megfigyelő vagyok. Az életben soha nem jöttem volna rá az igazságra… :/ 
Imádtam. Még talán jobban is tetszett, mint az előző, a titokzatos stylesi eset. 
Az egyedüli szívfájdalmam az volt, hogy egyszerűen nem tudtam elképzelni ezt a hálófülkés kocsit… Hogy lehet egy fülke menetirányba néző, vagy épp ellentétes…? Hát az ablak nem oldalt szokott lenni (épp ezért sem előre, sem hátrafelé nem néz)? Akkor miféle elrendezésűek lehettek ezek a fülkék? :S

Kiadó: Európa

Oldalszám: 262

Olvastam: 2011.06.20.

Osztályzat: 5/5