Valcsa olvasónaplója

"– …Holtan boldogabbak? 
– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed. Ha érted mire gondolok. 
– Nagyjából."

„Senki Owens, barátainak csak Sen, egy majdnem teljesen átlagos fiú. Akkor lenne teljesen átlagos, ha nem egy hatalmas temetőben lakna, ahol szellemek nevelik és tanítják, a gyámja pedig egy magának való alak, aki nem tartozik sem az élők, sem a holtak világához. Egy fiú számára a temető tele van veszéllyel és kalanddal: ott a domb alatti vén Indigóember, ott a kapu, amely egy sivatagra nyílik, ahol elhagyott vámpírváros áll, ott a különös és rettentő lény, a szlír. Viszont ha Sen kimegy a temetőből, vár rá a Jack nevű, aki már megölte Sen egész családját…”

Egész idő alatt kerestem az okot (persze, amikor épp nem tűntem el teljesen én is Senkivel a temetőben), hogy miért is lenne értékelhetetlen, máglyára való vacak ez a könyv... És nem találtam ilyet. Nekem ez így volt kerek egész.
Bár ez még csak a második Gaiman-könyvem volt, mégis érezhetően átlengi ezt is kicsit az a Gaiman-hangulat, amit nem tudnék semmi mással összetéveszteni. Szeretem. :) Az írótól pedig biztosan fogok még olvasni. Kikapcsol... és bár az eleje kicsit döcögősen indult, mégis lekötött. Nekem nem is kell ennél több.

Kiadó: Agave

Oldalszám: 278

Olvastam: 2011.05.30.

Osztályzat: 5/5