Betty Mahmudi: Lányom nélkül soha
"Betty Mahmudi és férje, az Amerikában dolgozó, iráni származású orvos, Dr. Szejjed Bozorg Mahmudi 1984-ben Iránba utazott, hogy meglátogassák Mudi családját. Velük volt négyéves kislányuk, Mahtab is. Bettyt megdöbbentették az ottani életkörülmények, és az, hogy ebben az országban a nőket akarattalan tárgyakként kezelik, a nyugati embereket pedig gyűlölik. Betty hamarosan vágyott vissza Amerikába. De Mudi és rokonsága másként döntött. Anya és lánya egy idegen világ foglyai lettek, túszai az egyre zsarnokibb és erőszakosabb férfinak. Végül Betty találkozott egy idegennel, aki megszervezte kockázatos menekülésüket Iránból, egy olyan úton, amelyet kevés nő és gyerek csinált valaha is végig."
Van valami, amit sehogy sem tudok befogadni... Ha már az utazás előtt is látta Betty, hogy Mudi miféle emberré tud változni irániak társaságában, ráadásul annyira nagy szerelem már nem volt köztük, akkor mi a fenének vállalta az utat? Mit várt? Lehetett volna ezt másképp is (én úgy látom), de ő a rizikósabb utat választotta... Így hát nem tudom 100%-osan sajnálni sem (lehet érte kövezni is, megengedem).
Az tény, hogy izgalmas, de annyi volt benne a név, hogy jóformán azt se tudtam, hogy mikor kiről is beszél pontosan, elég zavaros volt.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 574
Olvastam: 2011.01.16.
Osztályzat: 5/4
Címkék: regény dráma igaz történet 4* arab világ filmadaptáció |Betty Mahmudi| ¤Ulpius-ház¤ -2011- #amerikai szerző#-
2011.01.16. 00:12
-
**Valcsa**
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
