Bernhard Schlink: A felolvasó
"…soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon…"
"Egy kamasz fiú és egy nála jóval idősebb asszony furcsa szerelmének és elválásának története szolgál keretül ahhoz, hogy a regény hőse szembenézzen a náci múlttal, amely voltaképpen nem is az övé, hanem szülei nemzedékéé. Ez a soha ki nem hevert szerelem, Hanna évekkel később feltáruló múltja döbbenti rá Michaelt arra, hogy a jelen nincs múlt nélkül, felejteni nem lehet, feldolgozni sem – talán megérteni.
A felolvasó az elmúlt évek egyik legnagyobb német könyvsikere volt. 1995-ös kiadása után tizenhárom országban jelent meg, nagy visszhangot váltva ki. A siker oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy újraértelmezi a kollektív és egyéni bűn és bűnhődés kérdését a ma ötvenéves generáció szemszögéből."
A közepe tájától eltekintve, amit eléggé untam, nekem nagyon tetszett a könyv. Valószínűleg Hanna az, akit lehet hibáztatni azért, ami aztán mindkettejük életére kihatott (hisz mit is lehet várni egy 15 éves fiútól egy 30+os nővel szemben; a felelősség szerintem egyértelmű).
Emellett azt is hozzáfűzném, hogy bizonyos fokú érettség azért szükségeltetik az elolvasásához - de főként a megértéséhez.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 222
Olvastam: 2010.06.09.
Osztályzat: 5/4
Címkék: regény holokauszt romantikus szépirodalom 4* filmadaptáció ¤Ulpius-ház¤ |Bernhard Schlink| -2010- #német szerző#-
2010.06.09. 10:33
-
**Valcsa**
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
