Valcsa olvasónaplója

" Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes. "

"Fordul a kocka. Rajtad a sors! A családból egyedül Ever élte túl a szörnyű balesetet. A lány arra eszmél a kórházban, hogy látja az emberek auráját, hallja a gondolataikat és egyetlen érintésből kiolvassa élettörténetüket. Egy másik városba, új iskolába, idegen társak közé kényszerül. Retteg minden érintkezéstől, nehogy fény derüljön különös adottságaira, így aztán hamarosan ki is közösítik, mint afféle magának való csodabogarat. Aztán egy napon Damen mellé sodorja a sors szeszélye. Ever döbbenten észleli, hogy nem látja a fiú auráját, nem hallja a gondolatait, és hiába érinti meg, Damen őrzi titkait. Márpedig titka rengeteg van. Valaki megpróbálja megölni Evert. Mi köze az ármányhoz Damennek? Mióta jár a fiú a fény és a sötétség határvonalán? Mitől olyan sorsszerű a köztük kibontakozó szerelem? Tudd meg a titkukat! Örökké emlékezni fogsz rá. „Szellemeket látok. Mindenütt. Az utcán, a strandon, az áruházban, az étteremben, a suli folyosóján, a postán sorbanállás közben, az orvosi rendelőben, bár a fogorvosnál még sosem. De nem zavarnak, mint azok, akiket a tévében meg a moziban látni, nem kérnek segítséget, nem állnak le cseverészni Leginkább csak mosolyogva integetnek, amikor rájönnek, hogy látom őket. Mint az emberek általában, ők is szeretik, ha észreveszik őket.” Van, aki különleges akar lenni. Van, aki mindent megtesz azért, hogy beleolvadjon a tömegbe, de nem teheti. Evernek sem sikerül. Egy autóbaleset egyetlen túlélőjeként nem csak a gyászával, hanem egy új élettel, új gondokkal és újonnan szerzett képességeivel is szembe kell néznie. Aurákat lát, gondolatokat hall és egyetlen érintésből kiolvassa az emberek élettörténetét. Amikor megismeri Dament, minden felkavarodik körülötte. A fiúval nem csak a szerelem érkezik meg a tizenhat éves Ever életébe, hanem a hangok is elhallgatnak a fejében. Damen Auguste tökéletes: jóképű, okos, titokzatos és gazdag. A lány nem tudja, kibe szeret bele, de egy biztos: Damennek rengeteg különös titka van. Elvarázsolt világban jár, a fény és a sötétség mezsgyéjén, ahová magával viszi Evert is."

Muszájságból kezdtem olvasni, mivel ajándékba megkaptam a második részt, és úgy gondoltam, nem ártana tisztában lenni az előzménnyel. Nem mondom, hogy csalódtam, inkább úgy fogalmaztam, hogy azt kaptam, amit vártam; se többet, se kevesebbet.
Ha már mindenképpen össze kellene hasonlítanom a Twilight-tal, akkor az az egy biztos, hogy ott jobban átjön az a lángoló szerelem. Itt ezt én sem igazán éreztem.Néha úgy éreztem, hogy az írónő kineveti a Twilight történeteket Damen szavain keresztül (pl. Damen kinevette Evert, mikor a lány azt hitte, hogy vámpír... meg akkor is, mikor azt hitte, hogy úgy lehet megölni egy halhatatlant - teszem azt: vámpírt -, hogy levágják a fejét, és azt hiszem, az Alkonyatban is úgy öltek meg egy vámpírt, hogy darabokra tépték.)
Zavaró volt nekem az is, hogy jelen időben beszél. :S Bár az E/1-es fogalmazásmód azért tetszett. De néhol túl nyers is volt a szöveg, kezdett azokhoz a sztorikhoz hasonlítani, amiket én firkálgattam tini fejjel... xD (Az a Disneyland-es dolog is elég kiábrándító volt... Legalábbis nekem.) Az meg aztán végképp idegesített, hogy Damen állandóan virágokkal bombázta szegény szerencsétlen Evert. :D Ennyi erővel simán elmehetett volna virágárusnak is. :D
De a lényeg a lényeg: a könyv 80%-ánál beindult a történet, onnantól már tetszett is. :)

Sorozatrész: Halhatatlanok #01

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 302

Olvastam: 2010.02.26

Osztályzat: 5/4