Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!
"– Szia! Olaf vagyok, és szeretem, ha megölelnek!"
"Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét."
Mielőtt megírtam ezt az értékelést, újra kellett néznem a Jégvarázst is, mert már rég láttam, és így elsőre is sajnos gyanúsan ugyanaz volt a két sztori – és ki kellett derítenem, hogy mégis mennyire… Hát, sajnos azt kell írjam: túlzottan. Egyedül a fő csavar alakított a történetvezetésen valamelyest (de azért ne gondoljuk, hogy olyan sokat mert gyakorlatilag minden pontosan ugyanoda fut ki… ), amúgy meg sokszor még a párbeszédek is teljesen ugyanazok voltak, mintha a filmből lett volna egy az egyben kimásolva… :/ Sőt, komplett jelenetek is, teljesen ugyanúgy kiírva a filmből, ez meg felvetette bennem a kérdést, hogy az írónőnek ennyire nem voltak saját gondolatai, hogy még egy jelenetet/párbeszédet sem lehetett volna hasonlóan frappánsan, saját kútfőből összehozni, kizárólag csak így, hogy kimásolja a filmből?
Nem mondom, hogy rossz ez így, mert nagyon olvastatta magát, kb. villámgyorsan végigszaladtam a könyvön, csak nagyon szerettem volna egy egyedileg csűrt-csavart sztorit, a Jégvarázs ALAPJÁN (!) és nem pedig a Jégvarázst kapni meg, szinte szóról szóra, csak könyv formájában… :( Mert ha úgy veszem, ez egy tisztességesen megírt filmkönyv lett, csak szerintem nem ez lett volna a feladat…
Először 5*-ot akartam rá adni, de látva a Jégvarázst és hogy mennyit másolt a filmből az írónő, hát így még kicsit ezt a 4*-ot is sajnálom – egyedül azért kapja meg, mert tényleg olvasmányos volt, de mivel egy jócskán módosított, „kreatív” sztorit vártam az eredeti helyett és egyediséget kerestem, azt nem kaptam meg, és így csalódott vagyok… :/ (Végig olyan érzésem volt, mintha az írónő a biztosra játszana, és nem merne újítani és úgy igazán hozzányúlni a történethez, hanem csak nagyon óvatoskodva… Hát, most nálam ez lett a veszte.)
Maga a könyv külsőre viszont gyönyörűséges, a színezett, kék lapéleivel és ezzel a csodás borítójával. :) A Fénytörések már várakozóállásban van a polcomon, és természetesen a többi kötetre is vevő leszek, mert az alapkoncepció tetszik, csak itt sajnos a történetbéli kivitelezés ment félre kicsit… :/
U.i: Ez volt a 2020-as „The Reading Rush” kihívásra olvasott második könyvem.
Kiadói sorozat része: Sorsfordító történetek #02
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 368
Olvastam: 2020.07.26.
Osztályzat: 5/ 4
-------------------------------------------------------------
Eredeti cím: Conceal, Don't Feel
Eredeti kiadás éve: 2019
-
2020.09.15. 10:48
-
**Valcsa**
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
